Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

90. A HALOTT ETETÉSE (Pócs Éva)

ételből (58.). Halotti misekor lefelé fordított tányért készítettek ki a halottnak (2.). Kilenc napig az ágy alá tettek ételeket a halottnak, „mert kilenc napig visszajár" (52.). Öt-hat napig üres terítéket (55.), két hétig (41. — katolikusok) illetve hat hétig (47.) egy pohár vizet készítettek ki a halottnak. Ötletszerűen adott ételek: A halál után egy-két hétig, ha eszébe jut a családnak, vagy valaki álmodik vele, kenyeret vagy kedvenc ételét készítik ki, vagy azt az ennivalót, amit a halott álmában kíván (46., 56.). Alkalomszerűen étkezéskor üres terítéket (62.), vagy kanalat (41.) tesznek neki, vagy az ablakba kedvenc ételét (53.). A hazajáró léleknek is tesznek egy helyen (csak a katolikusok) ételt az ablakba (44.) — nyilván olyankor, ha hazajárásként értékelhető jelenséget észlelnek. Egy asszony több éjjelen át rakott ki halott fiának ünnepi ételeket, míg rá nem jött, hogy másik fia eszi meg (39.). Másutt egy katolikus asszony minden nap terített férjének (51.), egy másik katolikus asszony pedig ura kedvenc ételét tette ki minden éjjel a tornácra — a kutyák megették (65.). Jellemző mindkét adat esetében a református adatközlők által (már) nem gyakorolt szokás katolikusoknak tulajdonítása. Egy esetben csak annyit tudunk, hogy ételt tettek ki a halottnak, hogy ne jöjjön haza (33.). A koporsóba és sírra tett ételekre vonatkozó adatok feltűnőek az országosan ismert szegényes képhez viszonyítva. A nem térképezett többletelemek: A koporsóba a halott kedvenc ételét teszik (1.). Akkor visznek a sírra ételt, ha álmodnak vele: kedvenc ételét, vagy amit álmában kíván (23., 46.). A sírra kedvenc ételét (53.; 48.: ritkán fordult elő), kenyeret-vizet (32.), pálinkát (8.; 7.: ráöntötték a sírra); illetve a tor alkalmával a tor ételeiből (egy valaki tette — 42.), illetve a tor alkalmával a katolikusok bort, kenyeret, kalácsot visznek (36.). Egy helyen csak a katolikusok tettek ételt a sírba, vagy a sírra tett edénybe (32.). A délvidéki telepesek szerbektől tanulták a szokást: halottak napján tettek fonott kalácsot a sírra (68.). A temetés utáni első éjszakán is előfordul étel sírra vitele (56.), illetve a temetés utáni első ebéd alkalmával (23.). A mindenszentek-napi és egyéb ünnepi alkalmakhoz kapcsolódó halottetetés az eddigiekkel szemben már nem egy, az éppen aktuális halottnak szól, hanem inkább általában a család halottainak: Ezek olyan közösségi alkalmak, amikor szokásszerűen megemlékeznek a halottakról (bár ezek közül kimondottan halotti emlékünnep csak a mindenszentek; a többi alkalomnak — legalábbis Magyarországon — nincs halottkultusz jellege, de szórványosan mégiscsak kapcsolódik ezekhez is — országszerte — ilyen vonás). Adott esetben ez persze lehet az éppen aktuális halott is a családban. Kiegészítés a térképezett adatokhoz: Karácsonykor a halottnak egy helyen éjszakára cipót tesznek az ablakba (59.). A halott lelkiüdvéért a tűzbe dobott kenyérre, sóra, főtt tésztára, karácsonyi morzsára vonatkozó adatokat: lásd: 115. téma. 2. A szegények etetése a fent mondottak ellenére nem jelent mindig a halott helyett a szegényeknek adott ételt. Noha általában kimutatható (összeurópai viszonylatban) egy „szegénynek a halott helyett — szegénynek a halott lelkiüdvéért" fejlődés, utóbbi nem jelenti feltétlenül az előbbit. Ha egyszerűen alamizsnáról, vagy a község szegényeinek halottak napi illetve mindenszenteknapi intézményesített ellátásáról van szó, akkor ehhez inkább csak alkalomszerűen, olykor másodlagosan kapcsolódik a halottak, vagy néha egy bizonyos halott etetésének gondolata. A koldus, mint a halott megszemélyesítője akkor áll előttünk legvilágosabban, amikor az álomban megjelenő halott jelzi, hogy éhes, és másnap valamilyen szegénynek enni adnak. Megjegyzendő még, hogy a szegények etetését Magyarországon elsősorban a katolikus vallású lakosság gyakorolta — ezt tükrözi Szolnok megyei térképünk is. A mindenszentek-napi intézményesített szegényetetésen kívül kevés és heterogén anyagunk gyűlt össze. Adataink részben összevágnak a lélek végső távoztának (89. téma) és a halott etetésének időpontjaival (7-10 nap, egy hónap). Kiegészítő adatok a térképezettekhez: A szegényeknek a tor ételeiből egy adatunk szerint a halottért juttatnak (31.). A szegényetetés a halál utáni 7-10. napon gyakran a nyolcadnapos miséhez kapcsolódik (6., 13., 14., 15., 18.; esetleg 38.): ilyenkor általában a háznál vendégelik meg a szegényeket. Hasonló formában történik a megvendégelés, ha nem a mise időpontjához kapcsolódik: pl. temetés után tíz nappal a megvendégelt szegények imádkoznak a halottért (34.). A megvendégelésen kívül haza is vihetnek szalonnát és más nyersanyagokat (13.). Esetleg egyidejűleg a misére is visznek a szegényeknek tubukát (madáralakúra csavart kalács, ami e szűkebb területen — úgy látszik - halotti étel funkciót is betölt), vagy csak a templomba visznek a misére három cipót vagy egy fonatos kalácsot a szegényeknek (14.); vagy tubucskát a papnak, kántornak és minden templomi koldusnak, „hogy imádkozzanak a halottért" (15.); illetve a templomba kilenc féle nyersanyagot (18.). Egy esetben kimondottan a haldokló kérésére osztottak szét hat cipót, hogy a lelke meg54