Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

89. A HALOTT LELKE (Pócs Éva)

halottal kapcsolatos tilalom: Míg a halott a háznál van, tilos a tűzgyújtás (6., 16., 29., 43.), főzés (9., 29., 59.), mosás (29.); a virrasztóban tilos hangosan beszélni (51.); a kiásott sírt nem szabad üresen hagyni (48.). A halottas házat ki kell füstölni temetés után, hogy ne jöjjön vissza a halott (46.). Megemlítjük még a visszajáró halottal kapcsolatos — általában családban történt eseményekre utaló, memorat-jellegű — hiedelemtörténeteket, amelyek a gyűjtés során véletlenszerűen kerültek birtokunkba az effajta, a megyében még igen elevenen élő történetek nagy számából: A kiterített halott a családtagok nevét kiabálta (6.); a halott egy alvót meg akart ölelni (6.); a halott benézett az ablakon (6.); valakit a temetés utáni éjjelen a halottak miséjén láttak; a visszajöttét zörgéssel jelző halottról szóló történetek (13.). A történetek a halál utáni életbe vetett hit mai napig tartó elevenségét bizonyítják, de egyúttal utalnak a hit sok esetben már csak a szájhagyomány szintjén, méghozzá tréfás, szórakoztató szájhagyományként való élésére is. Több, u.n. álhiedelemtörténet is összegyűlt (ezek szintén jóval nagyobb számban lehetnek ismertek a megyében): egymást ijesztgetik, becsapják a hazajáró lélekkel (6.); egy fehér lepedős szellemet etettek halottként, majd rajtakapták a szomszéd koldusasszonyt (63.). Pócs Éva 52