Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

89. A HALOTT LELKE (Pócs Éva)

(15.: a halottmosóvízzel együtt). Egyébként a szemetet a tilalmi idő alatt általában a ravatal alá seprik (12., 14., 15., 16., 26., 56., 57., 59., 44., 50., 54., 61., 68.). Mindezeknek megfelelnek azok a térképezett adatok, amelyek szerint a halottas háznál nem sepernek kifelé, csak befelé. Nem világos két adatunk magyarázata: azért nem szabad seperni, mert elűznék a lelkeket (8.), illetve szemetet kiönteni, mert nem tud nyugodtan aludni a halott (10.); a halott nyugalmát őrzik a szemét ravatal alá seprésével (54.). A halott holmijának bizonyos ideig tartó érintetlenül hagyása, eladási, elajándékozási tilalma már pontosan megfelel a „fokozatos meghalás" elképzelésének (amely szerint — egyebek mellett — a halott bizonyos ideig még tulajdonában tartja földi tárgyait), amellett sokszor a lélek végső távoztának, utolsó visszajövetelének időpontjával is egybevág a tilalom feloldásának időpontja (ha nem is mindig úgy, hogy egyazon helyen azonos a két dátum). Eszerint a tilalom temetés utánig (20., 22., 23., 27., 28.), hét napig (hetednapos miséig — 12.; 1., 5.), 21 napig (31.), 6 hétig (30.), egy évig (48.) tart. Ismert a tilalom dátum nélkül is — ezek az adatok más összefüggéseket mutatnak: a halott holmiját nem szabad eladni, csak a szegényeknek, koldusnak ajándékozni (12., 41.) — ez megfelel a szegények halottat helyettesítő funkciójának (lásd: 90. téma). A halott holmijának elégetésével kapcsolatban lásd: 115. téma). 4. A halott ittfelejtett holmijának utánaküldésére vonatkozó adatok egyértelműen a halott túlvilági szükségleteinek elevenen élő hitét dokumentálják. A sírba beásott vagy a következő halott koporsójába tett holmik a halott túlvilágon is megnyilvánuló testi szükségleteit, testi életének továbbfolytatását jelzik. A sírba ásás néha úgy történik, hogy a kereszt vagy fejfa mellé ásnak (2., 19., 26., 42.); egy esetben nem ássák a sírba a holmit, csak rá vagy mellé helyezik (46.). Az utánaküldést gyakran a halottlátó tanácsára, tehát a halott kifejezett kívánságára végzik (5., 10., 23., 41.; 33., 34.: itt kifejezetten azért keresték fel a beszélgetős asszonyt, hogy megtudják, mire van a halottnak szüksége). A halott ilyetén kívánságát másképp is közölheti (a 2. pont alatt is említettünk néhány idevonatkozó adalékot), pl. megjelenik valamilyen családtagjának (18.), de általában olyan holmikról van szó, ami a hagyomány szerint járna neki túlvilági útravalóként, de elfelejtették melléadni. Néhány konkrét adatunk van csak arra vonatkozóan, hogy milyen tárgyakat küldenek a halott után: menyecskekötő (18.), kalap (68.), fogsor (27.), levél, virág (24.), zsebkendő (39.), ing (31.). Az adatok általában családban történt konkrét esetekre utalva a szinte mai napig tartó tényleges gyakorlatot tükrözik. A túlvilági szükségletekre, a holmi utánaküldhetőségére vonatkozó hit intenzitására utal, hogy a halottal — akivel elküldik az ittfelejtett tárgyat — üzennek is, hogy adja át (26., 34.). A holmi elégetése nem mindig jelent világosan utánaküldést, bár van a tűznek túlvilág felé közvetítő szerepe (ezt a vagylagos adatok is jelzik: a tűzbe vagy a sírba teszik az ittfelejtett holmit — 56.), de lehet ugyanígy a halott tartozékainak, mint tisztátalan holminak a megsemmisítéséről is szó (lásd: 115. téma); mint ahogy pl. valakinek a holmiját a tűzben égették el, de ugyanennek a halottnak az ittfelejtett holmiját a következő halott koporsójába tették (64.). Második adatunk szerint az ittfelejtett holmit a sírba ásták, vagy a szegényeknek adták (8.), ami megint csak a halott szegények általi helyettesítésére utal. Még egy vagylagos adatot megemlítünk, ami — másutt nem tapasztalt — vallási különbségekre utal: a reformátusok a sírba ásták, a katolikusok a halottlátó tanácsára a következő rokon halottal küldték el az ittfelejtett holmit (41.). III. Nem térképezett, heterogén szórványadataink nagy része egyéb, Haláljóslás céljából készített tollas pogácsa, Pál-pogácsa (Tiszasas) 51