Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
87. KERESZTELETLEN GYERMEK (Gulyás Éva)
43., 47., ahol a katolikusok ismerik) ismeretlen a szokás. Figyelemre méltó az a zsidó szokás, hogy a pénzt nem a halott kezébe, hanem a szemeire, illetve a feje alá tették: „A zsidógyereket a temetés idejéig három marék szalmára fektették a földre. Amikor a koporsóba tették a két szemére pénzt tettek, meg egy zacskó pénzt a feje alá. Azért, hogy a lelkét váltsa meg a túlvilágon. A szemére meg azért, hogy az ördögöt meg ne lássa. " (6.); ismert még a katolikusoknál is a halott szemét pénzzel lezárni (13., 20, 39.). 777. 1. Miben temetik el a kereszteletlen gyermeket? Megyénk túlnyomó részén deszkaládában temetik el a kereszteletlenül meghalt gyereket (2, 3., 4., 5., 6, 8., 10., 13., 15., 21., 22., 25., 27., 29., 30., 32., 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 43., 44., 45., 46., 48., 49., 52., 53., 55., 56., 57., 58., 59., 60., 63.). A deszkaláda neve a Jászságban katula, bolti katula, skatula vagy ládika; Szolnok környékén láda, ládika; a megye ÉK-i részén és a Tiszazugban doboz vagy ládika. A 4. kutatóponton szokás volt, hogy a bába színes pántlikákkal díszítette fel a katulát és úgy vitte ki hóna alatt a temetőbe. A házilag készített vagy boltból vett deszkaláda mellett használtak kis koporsót is. De ez is legtöbbször gyalulatlan, festetlen volt és vegyesen használták a deszkaládával (1., 2., 4, 6., 11., 12., 13., 14., 17., 18., 21., 22., 26., 33., 54., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 64.). A kis koporsóban való temetés minden bizonnyal újabban terjedhetett el. A megye ÉK-i részén és a Nagykunságban alig ismerik, itt még az emlékezettel elérhető időben a hagyományos, deszkaládában való temetés uralkodott. A Jászságban általános szokás volt, hogy hasított inget húztak az újszülöttre és deszkaládában temették el. Figyelemre méltó, hogy több helyen papírdobozt is említettek adatközlőink (20., 47., 55.), a 43. kutatóponton lekváros doboz szerepel. Néhány helyen archaikusabb temetkezési szokás őrződött meg: ilyen a kereszteletlen gyermek cserépfazékban való eltemetése (34., 37.). Ehhez a 37. településen hozzáfűzték, hogy a „ szegényebbje bedugta fazékba is." Egyedülálló adatunk a 41. kutatópontról: adatközlőink hallottak olyan esetről, hogy a kereszteletlen gyermeket a háznál kemencében elégették és hamvait a templom végébe öntötték. Néhány helyen szokás volt, hogy rongyba, fehér ruhába vagy pelenkába csavarva ásták el a gyereket (7., 12., 19., 20., 31., 33., 36., 40., 47, 55.). 2. Halála után hová jut a kereszteletlen gyermek lelke? A gyűjtések több csoportba sorolhatók. Általánosan elterjedt hit, hogy a kereszteletlen gyermek lelke a mennyországba jut, mert ártatlan, nincs bűne (1, 4, 6, 8, 12, 14, 15, 17, 23, 29, 30, 33, 34, 35, 39, 54, 64, 66, 67.). Ezzel a képzettel függ össze az a hiedelem, hogy a kereszteletlen gyermekek leikéiből angyalkák lesznek. Más adatok szerint éppen ellenkezőleg, a pokolba jut a lelke, elkárhozik, mert nincs megkeresztelve, pogány (1,6, 18, 22, 28, ^? 41 4? A'X AA 4^ 46 s? SO ^ P 7 jz,, ti., tx., -w., ft., ÍJ., iu., JZ., jy. } . ez XVIII. századi tejesköcsög, melyben kereszteletlen gyermeket különösen a Nagykunságban ismeretes. temettek el (Négyszállás, Selmeczi László nyomán) 45
