Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

87. KERESZTELETLEN GYERMEK (Gulyás Éva)

Néhány adat szerint a purgatóriumba, tisztítótűzbe jut a lelke (2, 3., 20, 47.), de onnan valamennyi idő elteltével a mennyországba: „az angyalok a tisztítótűzön keresztülviszik". A 7. településen az anyja lelke jut a tisztítótűzbe. Más adatok szerint a megholt lelke nem jut be a halottak birodalmába, hanem a pokol tornácára, a limbusba kerül ideiglenesen (10., 13., 16., 19., 56., 57., 58.): „lelke az utolsó ítéletig a limbusban van"; „Majd Jézus kiszabadítja a limbusból"; (13.). A 10. településen úgy hiszik, hogy három nap múlva a mennyországba jut a pokol tornácáról. A felsorolt, főbb adattípusok mellett van néhány egyedi adat is: a kereszteletlen gyermek lelke bolyong valamerre (5., 9.), nem jut a mennyországba (26., 27., 48.), eresz alatt tartózkodik (25.): „Eresz alatt van minden éjjel, míg az anyja álmában bal kézzel meg nem kereszteli. A mennyek országába jut ezután, de csak feltámadáskor, mert az úrjézus megkereszteli a Jordánban". Egyetlen adat szerint a következő születendő gyermekbe megy át a lelke: ,JEz csak olyan, mintha az ágy lábához temették volna, egy év múlva másik születik és abba megy át a lelke ". Ezért is szokták a gyereket ugyanarra a névre keresztelni (49.). 3. Mit tesznek, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermek lelke megnyugodjon? A megye katolikus vallású részein általában imádkoztak a lelkiüdvéért (1., 2.,3.,4.,5.,6.,7.,8., 10., 11., 13., 14., 16., 17., 18., 19., 22., 23., 24., 26., 27., 28., 29., 30., 47., 48., 49., 55., 57., 58., 60, 61, 62, 63, 64.). Ehhez kapcsolódnak még a Jászság középső részén (7, 8, 13, 14.), valamint elszórtan a megye egész területén (19, 26, 46, 47, 64.) a különböző koldusadományok: cipósütés, adakozás. A koldusnak való adakozás azonban nemcsak a kereszteletlen, hanem valamennyi megholt lélekért szokás volt. Különösen halottak napján volt szokás a templom előtt ácsorgó koldusoknak adakozni, általában a halott lelkiüdvéért, köztük a kereszteletlen gyermekért is. A szokást a megye jelentős részén, különösen a református Nagykunságban nem ismerik, illetve nem emlékeznek rá. Ezen kívül a következő szórványos adatokat ismerik még: a pásztor leterített kapcáját öntözi (59.), a sírását halló eldobja a zsebkendőjét (56.), a keresztelőruhát elássák a sírba vagy utánaküldik a következő halottal (25, 41.), az ittfelejtett holmiját utánaküldik (37, 42.). Gulyás Éva 46