Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

87. KERESZTELETLEN GYERMEK (Gulyás Éva)

87. KERESZTELETLEN GYERMEK I. A kérdés a kereszteletlen gyermek halálával kapcsolatos szokásokat, hiedelmeket vizsgálja. Külön kell foglalkoznunk vele, mert temetése valamint a túlvilági életével kapcsolatos képzetek több vonatkozásban eltérnek a hagyományos szokásoktól. A kereszteletlen gyermek a magyar néphit szerint pogány, pogánka. Temetése egyházi szertartás nélkül történik, a hozzátartozók maguk végzik a temetést. Első kérdésünk azt vizsgálja, hogy miben és hová temetik el a kereszteletlen gyermeket. A többi kérdés a kereszteletlenül meghalt gyermek túlvilági életével kapcsolatos. A néphit szerint a kereszteletlen gyermek a túlvilágon keresztségét nyer, az utolsó ítélet napján Keresztelő Szent János megkereszteli a Jordán vizében. Ennek érdekében a kis halottat különböző tárgyakkal látják el. Kérdésünk az, hogy mit tettek a sírjába és miért, valamint hogy halála után hová jut a lelke? A túlvilág képzetek gazdag sorában külön hely illeti meg a kereszteletlenül vagy nem természetes halállal megholt lelkeket. A néphit szerint nem jutnak a többi holt lélek közé, hanem tőlük elkülönítve tartózkodnak mindaddig, míg el nem nyerik az üdvösséget. Ezzel kapcsolatban azt vizsgáljuk, hogy mit tesznek a hozzátartozók, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermek lelke megnyugodjon. Az első két kérdés ábrázolható térképen, a 3. és 4. nem nyújt kartográfiai tanulságot. II. 1. Hova temetik a kereszteletlen gyermeket? I A kérdés első része (miben temetik el?) nem térképezhető, az adatokat ld. a III. 1. pont alatt. Adatközlőink szinte mindenütt elmondták, hogy ritka volt a kereszteletlen gyermek, mert szülés után a bába vagy valamelyik jelenlévő rokon gyorsan megkeresztelte. Ezt megyeszerte bábakeresztség-nok nevezték. Csak a halvaszületett gyerek volt kereszteletlen, vagy amelyiknél nem volt idő a keresztelésre. A bábakeresztséget az egyház is elfogadta, így a gyereket rendesen eltemették pappal. A kereszteletlen gyermek neve megyénkben: pogány, pogányka, pogán, pogánka. Térképünk szerint két fő temetkezési módot ismernek megyénkben: a rokon halott sírjába ássák be vagy a temető szélére, a temetőárokba temetik. A kettő elég vegyesen fordul elő. Külön foltot képez a Tiszazug, ahol egységesen a rokon halott sírjába teszik. Már nem ilyen tisztán, de hasonló temetkezési mód uralkodik a Nagykunságban és a megye ÉK-i részének jelentős részén. Itt már szórványosan előfordul a temetőárokba való temetés is (34., 36., 38., 41., 42., 45., 46., 53.), legtöbbször az előbbivel együtt. A temetés úgy történt, hogy a bába vagy valamelyik rokon (keresztanyajelölt, testvér) a hóna alatt kivitte az újszülöttet egy ládában a temetőbe, és eltemette. (1. III. 1.) Sokkal tarkább képet mutat a Jászság, valamint Szolnok környéke, ahol szinte községenként váltakozva vagy együtt fordul elő a két temetkezési mód. Tömbszerüen kiválik ebből a képből a Szolnoktól északkeletre fekvő tiszamenti községek sora (22., 24., 25., 26., 27., 28., 29., 30.), ahol a temetőárokba temetik a kereszteletlen gyermeket. A rendelkezésünkre álló gyűjtések sajnos nem elegendőek arra, hogy a két temetkezési mód kronológiai rendjét, vallásfelekezeti megoszlását kimutathassuk. Ezen kívül van még néhány szórványos, egyedi adatunk: nagykereszt tövébe (5.), félreeső helyre (11.), aznapi halott sírjába (55., 57.) is eltemethetik. 2. Mit tesznek a kereszteletlen gyermek sírjába és miért? Megyénk katolikus vallású részein (Jászság, Szolnok környéke, Tiszazug) általánosan ismert volt az a szokás, hogy a kereszteletlenül meghalt gyermek kezébe pénzt tettek: „mindkét markába 2-2 fülért tettek". A pénzt azért adták vele, hogy „meg tudja magát váltani", „meg tudjon keresztelkedni", másrészt azért, hogy a hídvámot, vámot meg tudja fizetni a túlvilágon: „... át tudjon menni a Jordán vizén" (47.). A pénz mellé még egyéb tárgyak is járulhattak, főleg egyházi és szentelt tárgyak (olvasó, feszület, imakönyv, szentelt víz és gyertya), illetve az újszülött valamilyen kelléke (keresztelőruha, cumi), és egy esetben evőeszköz is. Ezek azonban nem állnak össze egységes képpé, elég rendszertelenül fordulnak elő. Ezzel szemben a megye református lakosságánál (kivétel a Nagykunságban 44