Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

84. VÁLTOTT GYEREK (Pócs Éva) - 85. ELVITT ANYATEJ VISSZASZERZÉSE (Pócs Éva)

hit (33., 37., 39., 40., 41., 42., 49., 55., 56., 58., 59.). Akaratlanul elsősorban másik szoptatós anya viheti el a tejet. Ezért nem szabad a szoptatósnak olyan helyre mennie, ahol másik szoptatós anya van (39.). Akármilyen látogató is elviheti (45.), ha az ágy sarkára ül (39.), vagy ha az anya lakásában valamilyen fontos holmi (talán a gyerek holmija) mellé ül le (52.). Tehát a szoptatós anya, a tej, a gyerek és mindkettőjük holmija olyan kapcsolatban vannak, hogy bármelyik megszerzése, érintése által megrontható az egésznek a többi része is. Ez a kapcsolat van jelen abban a hitben is, hogy a hangya elviheti a tejet, ha az lecsöppen (6., 15., 20., 53., 54.). E hit - országos elterjedtségéből következtethetően - valamikor általánosabb lehetett a megyében, de az adatok mai gyér száma azt jelzi, hogy már a közelmúltban nem vették olyan komolyan, mint az ember (másik szoptatós anya) általi elvitelt. A rosszindulatú elvitelre vonatkozó hit részben láthatatlanul vagy állatalakban megjelenő boszorkányról szóló hiedelemtörténetekben nyilvánul meg: Valaki fogdosta az anya nyakát, majd csapódott az ajtó, és eltűnt (45.); valaki háromszor kopogott, de nem látszott semmi (16.); egy anyának az ágyára fekete macska ült (48.). A vége mindig az, hogy a tej elapad, elvitték, elkötötték (16.). A tej elkötésére egyéb adataink is vannak (12., 49.). Az elkötés mibenlétére vonatkozó elképzelése nemigen derül ki ezekből sem — ha következtethetünk egyetlen adatunkból (34.: a boszorkány csomót köt), és a megkötött tej kioldására vonatkozó említett adatainkból, valóságos, analógiás megkötő müveleteket képzelnek el. Megronthatják az anyát szoptatás közben a hit szerint ráolvasással is (5.), egy adatunk szerint pedig úgy történt a tejelvitel, hogy a gyerek száját csókoláskor valaki körülnyalta (36.). Többi adatunk általánosságban beszél boszorkány (1., 4., 15., 16., 26., 42., 52., 62., 64.), vagy boszorkányos tulajdonságokkal, rontó képességgel felruházott bába (26., 43., 44., 52.) rontásáról. A bába a hit szerint többnyire bosszúból viszi el a tejet, ha rosszul fizették meg a szülésért, vagy egyéb módon megkárosították (43., 44., 52.) és mint láttuk, kifizetésével esetleg a tej visszaadására lehet kényszeríteni. Egy hiedelemtörténet szerint egy anyának a szoptatás kezdetén mindig megjelent a bába és nem jött teje (52.). A kinthagyott pelenka ellopásával való tejelvétel szintén a csecsemőhöz tartozó tárgyakkal való rontás: éjjel vagy naplemente után félnek kint hagyni a pelenkát (39., 42., 48., 52.). A hit közelmúltbeli elevenségét bizonyítják, hogy — mint láthattuk — a tej visszaszerzése az ellopott pelenka visszaszerzésével is ismeretes (vagy pl. egy nem említett adat: az ellopott pelenka helyett másikat hagy ott a rontó; azt kipróbálják: ha nem ereszti át a vizet, valóban elcserélték (39.). 3. Megelőzés. Az anyatej elvitelét megelőző módszerek nagy része általános rontáselhárító módszer, amelyet éppúgy alkalmaznak a szemverés megelőzésére, gyerek „elváltásának" megelőzésére, mint bármilyen más, az újszülöttet és anyját óvó célokra — tehát a születés utáni időben általában óvják az anyát és újszülöttet mindenféle valódi és vélt veszélytől (lásd: 84. téma). Adott esetben ezek az általános rontáselhárító-óvó cselekmények anyatej elvitele ellen konkretizálódhatnak, ennek megfelelően nem is vizsgálhatók, ül. térképezhetők egyetlen téma (egyfajta cél) kapcsán. E módszerek: az ágy elfuggönyzése (10., 38.), fokhagyma tétele az ágyba (lepedő alá vagy az asszony fejéhez koszorú — 45.; 3 gerezd tört fokhagyma rongyban az ágyba — 4.); az ajtó bekötése éjjelre gatyamadzaggal (15.); az asszony ura gatyamadzagjával a nyakában fekszik (4.); a mellet disznótrágyával kell bekenni (1.); csütörtökön nem szabad boszorkányról beszélni (4.); az anya avatóig nem megy ki (2.), ül. nem megy túl a keresztúton (2.); első útjára a templomba szótlanul megy (48.); az utolsó kimosatlan köldökfáslira kilenc görcsöt kötnek, úgy teszik a gyerekkocsi aljába (48.); mosás (pelenkamosás?) után nem szabad a vizet az útra kiönteni, mert elmegy a tej — sokan járnak az úton, valaki felszedi (51.). Más jellegűek a tejelvitel megelőzését szolgáló tilalmak: ezek olyan cselekmények tiltásai, amelyekkel a hit szerint a tejet el lehet vinni. Ezért ezek sajátosan az anyatej elvitelének megelőzésével kapcsolatosak, azonban nem igazi megelőző eljárások, hanem pusztán a tilalom betartásának következményei (egyúttal a tej elvihetőségére vonatkozó hit elevenségének bizonyítékai). A látogatót a kisgyerekes anyától távol tartják (40.); a látogató — hogy el ne vigye a tejet — az ágy sarkára fej (48.); a szoptató anya nem ad kölcsön — a kölcsönadott tárggyal az anyatejet is el vihetnék (39.); a tej nem cseppenhet le (mert mint tudjuk, „elvinné a hangya"); ezért a kifejt tejet nem öntik ki (55.), pelenkára fejik (1); vigyáznak, hogy a tejes ruhához ne kerüljön hangya (20.), ül. pernyedombra, tűzhelyre öntik (6., 25.). Utolsó adatunk egy eddig nem érintett újfajta kapcsolatot jelez: (amely egyébként főleg a levágott hajjal és körömmel kapcsolatban ismeretes — lásd: 115 téma): ha valakinek folyik a melléből a tej, a tűzbe kell önteni — kiönteni nem szabad, mert a másvilágon a gyerek utánajár (20.). Pöcs Éva 40