Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

86. GYERMEKIJESZTŐK (Hoppál Mihály)

86. GYERMEKIJESZTŐK I. Kérdéscsoportunk azt vizsgálta, hogy milyen gyermekijesztőket ismertek a megyében, s hogy ezekről a népi emlékezet milyen elképzeléseket őrzött meg. A gyermekijesztő lények elterjedtségét négy térképen ábrázoltuk. 77. 1-4. Kivel, kikkel ijesztgették a kisgyermeket és mit tudnak róla? Az adatok gyakorisági megoszlása: valódi iiesztő-szavak reális alakok mókár 57 cigány 36 mókus 51 zsidó 30 markoláb 42 kéményseprő 20 mumus 35 zsákos ember 18 ördög 28 drótos 12 rézfaszú bagoly 26 gyerekszedő 3 krampusz 10 kapó (?) 3 kókár 8 mócurka 2 dodó 6 pócurka 2 konkós 2 boszorkány 3 kókós 2 meszes manó 2 koldus vasbába 2 táltos hercsula 1 doktor bubus 1 kutya pulutó 1 kánya lidérc 1 farkas A rendelkezésre álló adatok (kb. 400) a következőképpen oszlanak meg: kétharmadrészben az un. „valódi" gyermekijesztő szavak, egyharmadrészben pedig a reálisan létező alakoknak gyermekijesztő funkcióban való használatával találkozunk. Valódi gyermekijesztőknek nevezzük azokat a szavakat, amelyeknek jelentését ma már nem tudják világosan megmagyarázni, s csak a funkció (jelen esetben az, hogy a kisgyermekek ijesztésére használják) mutat rá a magyar népi hitvilág rendszerében betöltött szerepére. Tizenhét különböző nevet soroltunk ide, és ugyanennyi un. „reális" gyerekijesztőt ismernek a megyében. Érdekes, hogy az első csoportba tartozó szavakat említették elsőként és gyakrabban, ez is arra mutat, hogy ezek a „valódiak". Míg a második csoportnak a való életből vett alakjait (a cigány, a zsidó, a kéményseprő, a zsákos ember, a gyerekszedő és a drótostót, a boszorkány, a pócurka vagy mócurka, a meszes, a koldus, a doktor és a különféle állatok: a bagoly, a kutya, a farkas és a kánya a pillanatnyi lehetőségekből adódó lelemény alkalmazta gyermekijesztőként. Ezek többnyire konkrét személyek voltak, mint pl. a „sonkolyos tót" {„Nagy orra volt, csúnya ember volt és a gyerekek féltek tőle " — Jászivány), vagy az idegen nemzetiségű, fajú és viselkedésű emberek („ kevés zsidó és cigány fordult meg a faluban, a gyerekek ritkán látták őket és féltek" — Jászszentandrás), ezek többnyire zsákkal jártak, tehát külső megjelenésük alkalmas volt a gyermekek ijesztésére. Egyedül áll az a három adat (Besenyszög, Tiszasüly, Kőtelek amely a kapó (rövid o-val a szó végén!) szóra vonatkozik és amely talán jelentéstanilag ide, a gyerekszedő, elfogó, elkapó típushoz sorolható. A csak gyermekijesztő szóként használatos kifejezések (mókár, mókus, markoláb, mumus, bubus, rézfaszú bagoly, kókár, dodó, konkós, kokkós, kankus, kókás, vasbába, harcsula, pulutó) közül a megye területén a leggyakrabban a mókár-t említették. Sok helyen kizárólagosan csak ezt nevezték meg. Ez annál is érdekesebb, mert a megyén kívül is csak a Tisza mellékén találunk adatokat használatára, pon41