Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
83. KERESZTSZÜLŐK (Morvay Judit)
kémény alatt, vagy lábát előrenyújtva egyik lába alatt bedugta, két lába közt kivette, többször egymásután (20.); tizenháromféle füvei füstölték — erre a hit szerint visszavitte, aki elvitte (42.). Kilencszer áthúzták gallyon vagy kerítésen, vagy „kutyacsinálta lyukon" (43.). Két adatunk szerint pénzért gyógyíttatták (13.; 64. — boszorkánnyal csináltatták: az a gyerek fölött mondott valamit, és bal kézzel csinált valamit). Egy sikertelen gyógyítási kísérletre vonatkozó történet szerint az anya éjfélkor a templomba menet a szenteltvíztartóba nyúlva keresztet vetett, hazajövet egy kiskutya mindig kísérte — nem volt szabad visszanéznie, mert megharapták volna a boszorkák (13.). Egyetlen adatunk vonatkozik nem gyógyító cselekményre, hanem mágikus kicserélésre: péntek éjjel keresztútra viszik a gyereket és leteszik — hazamenve otthon találják az igazit (41.) —, ez ugyanúgy mondai motívum lehet, mint a kemencében cserélés. A váltott gyerek megszólaltatása. Általános hit, hogy a váltott gyerek néma; ül. a nem beszélő, rosszul beszélő gyereket tartották váltottnak. A megszólaltatás kis bögrével és (a bögréhez képest túl) nagy kanállal országszerte (és a határokon túl is) ismert mondai motívum. A motívum megyeszerte ismert, de kevés részletadat színezi: ezek többsége a megszólaláskor mondott versre vonatkozik. A vers meglehetősen egységes formában ismert; viszonylag nagymértékben való fennmaradása nyilván mondókaszerű mivoltának köszönhető. Elterjedtebb változata: „Kis bögre, nagy kanál, hogy egyek belőle?" (1., 10.; variánsai: 12., 22., 15., 10., 20). „Töredékes formában: Kis csupor, nagy kanál" (37.) illetve: „Hogy egyek én vele?" (56.). „Kevésbé ismert változatok: Kis bögre, nagy kanál, így teszik az embert bolonddá" (41.; variánsai: 39., 42.); illetve: „Kicsi csupor, nagy kanál, nagyobb ördög nálamnál" (58.). Ezen kívül tulajdonképpen csak egy többlet-adalékunk van: eszerint a gyerek megszólalásakor a boszorkány visszaadja az igazit (39. — nyilvánvaló kontamináció a kemencében cseréléssel). E mondai motívummal szemben (hasonlóan a visszacseréléshez) a néhány egyéb módszerre vonatkozó adat sokkal inkább a valóságos, nem beszélő gyerek tényleges gyógyítási kísérleteire, és egyúttal a népi gyógyászat általános, többféle betegség gyógyítására használatos mágikus gyógymódjaira vonatkozik: Kolduló cigányasszony kosarából kenyeret ad neki (7. — koldustól kért kenyérrel, és egyéb, koldustól kért tárgyakkal általában a néma, nembeszélő gyereket szokták gyógyítani); anyja misén áldozik, mise után „belehuhukol" a szájába; míg, haza nem megy, nem szól semmit (7.); a bába „hányta rá a keresztet" (13.); Szűcs Márton gyógyítóhoz vitték (16.). 2. Az „ elváltás " megelőzése Az elváltást megelőző gyakorlat megyeszerte intenzív volt, sokkal nagyobb számú adat képviseli, mint az eddig tárgyalt motívumokat. Ez a bevezetésül mondottak természetes következménye: az újszülöttet sok mindentől kellett valóságos és vélt okok (pl. a hit szerint főleg a keresztelőig veszélyes szemverés) miatt óvni. Az óvintézkedések nem válnak élesen el a céloknak megfelelően: a mágia általános óvó-gonoszűző szerei, cselekményei adott esetben szemverés, adott esetben tejelvitel (lásd: 85. téma), adott esetben pedig (esetleg csak a gyűjtő érdeklődésére) mint „elváltás" elleni módszerek konkretizálódnak. Tehát ezek az elváltás ellen is hasznosnak tartott tárgyak-cselekmények sokkal inkább a veszélyesnek tartott helyzet, mint a váltott-gyerek-hiedelemkör tartozékai. Mint térképünkön 35
