Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

81. LÁNYCSÚFOLÓ SZOKÁSOK (Barna Gábor)

kicsúfolás sem független a lányok és legények kapcsolatától!) Lehetséges, hogy e kettős funkció mindig szorosan összetartozott, egyes helyeken azonban újabbkori helyi alakulás eredményének tűnik. A lánycsúfoló szokások vénlánycsúfoló jellegüket megőrizve századunk folyamán átalakultak általában lánycsúfoló szokássá. Ez a lánycsúfoló szokások mindegyik formájára egyaránt vonatkozik, s a megye egész területére érvényes. Az édességgel (dió, alma, füge, narancs, cukor, csokoládé) megtöltött bakfazekak hordása néhány településen (1., 8., 12., 13., 14.) a lányok és legények kapcsolatának, az udvarlásnak volt egyik fontos mozzanata. (Ld. 2. tk.) A lánycsúfoló szokásnak ez az átalakulása a század első évtizedeiben játszódott le. Gyakorlói legények voltak. A bakfazékhordás (cibere-, cefre-, kisziszűrés) több községben általában lánycsúfoló szokássá alakult át századunk első évtizedeiben. Gyakorlása már nemcsak a legények csoportjához kötődhetett. A legények mellett (1., 3., 24., 63.) néhány településen gyerekek (1., 12.) és felnőttek (1., 16.) is gyakorolhatták. Aló. községben az asszonyok által hordott bakfazekat olyan erővel kellett földhöz vágni, hogy minél több és apróbb darabokra törjön. Ezzel a következő évi csirkeszaporulatra következtettek, azt kívánták egyúttal elérni, hogy „sok csirke legyen". A 4., 6., 16. és 64. településeken a bakfazékhordás általában csúfoló szokás, többnyire a fiatalok gyakorlatában. Az említett községekben tehát lányok is gydk.oxo\ték fiúcsúfoló szokásként. A pártában maradt lányok ki nem kelő (terméketlen) magvak elszórásával történő kicsúfolásához a 24. településen udvarló mozzanat is kapcsolódik. Ha a leány tetszett a legénynek, akkor a ház előtt ásott barázdába virágmagvakat szórtak. Amíg a szépen feldíszített májusfa a tiszántúli részeken az udvarlás kifejezője volt (kérdésünk ezt nem vizsgálja), addig pejoratív értelmű változata (rongyokkal, kapcával, döglött madarakkal, rossz edényekkel teleaggatott zöld vagy éppen száraz gally) a pártában maradt lányok kicsúfolása mellett mást is jelenthetett. (Ld. 2. tk.) A legények ilyet állítottak a rossz lányoknak a 31., az öregasszonyoknak tréfából a 64., az udvarlásukat el nem fogadó lányoknak a 41., 61. és 62., tréfából pedig bármelyik lánynak az 57. és 58. településen. A 64. településen ritkán az is előfordult, hogy lányok állítottak májusfát a legényeknek. Barna Gábor 29