Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

81. LÁNYCSÚFOLÓ SZOKÁSOK (Barna Gábor)

5. A lánycsúfoló szokás gyakorlói A különböző alkalmakhoz kapcsolódó lánycsúfoló szokások eredetileg, illetve általánosan a 18-20 éves legények korcsoportjához, gyakorlatához köthetők. Az I. világháborút követő évtizedekben azonban — a szokás funkciójának megváltozásával egyidejűleg (ld. III.) — a szokást a 4., 6., 16. és a 64. településen lányok is gyakorolhatták. A 6. településen a szokás kizárólag a lányok gyakorlatához köthető a gyűjtés tanúsága szerint. A különböző szólások és mondókák sem nemhez, sem korosztályhoz nem köthetők, általánosan ismertek. (Ld. 3. tk.) III. 1. Milyen alkalommal csúfolták ki szokásszerűen a pártában maradt lányokat? Az általánosnak, mondható farsangi és május 1-i alkalom mellett (ld. 1. tk.) a lánycsúfoló szokások néhány településen más időponthoz kapcsolódtak az emlékezet szerint. Az 5. községben a gyakorlás időpontjaként a hamvazószerdától húsvétig terjedő nagyböjti időszakot is említik. A 36. településen szilveszter, az 52. településen a lakodalom is, az 56. községben pedig november 30. — december 1. (András nap) jelenti «. lánycsúfolás időpontját. 2. A lánycsúfoló szokások cselekménye Egyes településeken a lánycsúfoló szokások cselekménye eltér a nagyobb területem általánostól. Az eltérések egyedi esetekre engednek következtetni, az adott településen belül sem terjedtek el általánosan. A 13. településen a lányos házhoz vitt cserépfazékból vizet öntenek be a küszöbön. A húshagyókeddi tuskóhúzás a 18. településen zajcsapással, kolompolással kapcsolódik. A vénlányokat a 47. településen húshagyókedden kimuzsikálták a bálból. A lakodalmas menet a vénlányos házak előtt elhaladva csúfolódó rigmust mondott (52.). (L. III. 3.) Farsang idején a pártában maradt lányok udvarába a legények flúbábukat dobáltak be, a kerítésre fekete főkötöt akasztottak, ezzel jelezve, hogy a lány majd csak a halálhoz fog férjhez menni (55.). Nem lánycsúfoló szokásként ugyan, de a rossz, szeméttel (korommal, porral, trágyával) teli vagy üres cserépfazekak összetörése a megye több településén, különböző alkalmakkor megtalálható. Lakodalom alkalmával rossz cserépedényeket törnek össze az 58., 59. (akkor, ha más faluba viszik a menyasszonyt), 61. és 63. tiszazugi településen. Ugyanezt gyakorolták a keresztelőkor a 34., a 39. (a szokás neve: fazékvágás) és az 59. településen. Korommal, szeméttel teli cserépfazekak behajítása, összetörése a disznótoros házak tornácába, konyhájába általános gyakorlat volt Kunmadarason (43.) és Karcagon (45.). (L. 97. kérdéscsoport) 3. A lánycsúfoló szokással kapcsolatos mondókák Az 52. településen a vénlányos ház előtt elvonuló lakodalmas menetből ezt kiabálták: „Jaj, de magas a házatok, Itthon maratt a jányotok!" A háziak erre így válaszoltak: „Istennyila van a padon, Aki kiabál, üsse agyon!" (Lakodalmi kurjantásként mindkettő ismert a megye számos településén.) 4. A szokás célja, gyakorlói Az előzőekben ismertetett, különböző alkalmakhoz kapcsolódó szokások célja nemcsak a vénlányok kicsúfolása volt. Bizonyos változatai kimondottan az udvarlás egyes formáit jelentik. (Bár a 28