Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

81. LÁNYCSÚFOLÓ SZOKÁSOK (Barna Gábor)

81. LÁNYCSÚFOLÓ SZOKÁSOK I. A paraszti közösség az eladósorban lévő, de férjhez nem ment lányokat elitélte. A vénlányokat a közösségi szokások megsértése miatt különböző alkalmakkor és módon kicsúfolták, ezzel is a házasságkötésre ösztönözve őket. A pártában maradt lányok kicsúfolásának az Alföldön több módja ismert. Kérdéscsoportunk e szokásoknak megyénk településein ismert formáit, a szokások cselekményét, lefolyását, valamint nevét vizsgálja. Ugyanakkor utalunk a szokás gyakorlásában századunkban bekövetkezett változásokra is. ILI. Milyen alkalommal csúfolták ki szokásszerűen a pártában maradt lányokat? A századforduló idejére vonatkozó válaszok egyértelműen azt mutatják, hogy a szokás gyakorlásának megyénk területén hagyományosan két jeles alkalma volt: húshagyókedd (farsang) és május 1. Húshagyókedd szinte kizárólagosan a Jászság vidékére, a 17., 18., 19. és 20. településre jellemző (kivéve 7.), a megye tiszántúli részein csak szórványosan fordul elő: 43., 46., 47., 52., 55., 56. (itt az alkalom pontosan nem rögzíthető az emlékezet alapján, csak valószínűsíthető), 59. és 63. községekben. Ide sorolható a bácskai kirajzások közül is két (66., 67.) község. (A vénlányok kicsúfolásának húshagyókeddi alkalma az említett tiszántúli települések többségében és a bácskai kirajzásokon azonban — amint azt a későbbiekben láthatjuk — más szokást takar, csak az időpontban egyezik meg a jászságival!) A május 1-i alkalom a tiszántúli részeken általános. A leánycsúfolásnak egy harmadik: virágszombati (virágvasárnapi) jeles alkalma csak a 24., 29. és 46. településeken található meg hagyományosan. 2. A lánycsúfoló szokások cselekménye A vénlánycsúfoló szokások cselekményét illetően már nagyobb változatossággal találkozunk. A gyakorlás alkalma és cselekménye között azonban világosan felismerhető összefüggést figyelhetünk meg. (Lásd. 1. tk.) A Tiszától nyugatra fekvő jászsági településeken (kivéve 7.), valamint a 17., 18., 19. és 20. községben a szokás aktív gyakorlói (1. III. 3.) szeméttel, törmelékkel teli rossz cserépfazekakat dobtak a lányos ház udvarába, tornácára, pitvarába, vagy a szobába. Az I. világháború utáni évtizedekben az 1., 8., 12., 13., 14. településen a cserépfazékba édességet (cukor, csokoládé, narancs) raktak, s ezt a szobában vágták földhöz. (Ez összefügg a szokás funkciójának megváltozásával: ld. III. 2.) A Tiszától keletre fekvő 36. és 63. településen a szokás cselekménye megegyezik a jászságival. Bakfazekat, cefrét vivő legények, Jászkisér, 1983 Cefrehányás, Jászkisér, 1983 (Rekonstrukció, Kozma Károly felvétele) (Rekonstrukció, Kozma Károly felvétele) 24