Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

128. IDÉNYMUNKÁSOK (Csalog Zsolt)

kutatóponton gyűjtöttük (48.: Nagyvárad környékiek — kukoricáért dolgoztak.) Megyehatáron túli községeket külön csak az onnan jött aratókat: Poroszló mellett Tiszakécske, Alpár, Csongrád és Szarvas volt ilyen (továbbiak, egy-egy említéssel: 5.: Szentlőrinckáta, 20.: Abony, Jászkarajenő, 22.: Tarnaőrs, Kocsér, 41.: Egyek, 52.: Nagykáta). A térképünkön nem ábrázolt belső mozgásból érdemes említenünk a cibakházi aratókat, akiknek emlékét 5 megyebeli kutatópontunkon találtuk meg (52., 53., 54., 59., 60. — a helyi gyűjtés ebből csak a mezőtúri exportot jelezte!), az öt-öt megyebeli és megyehatáron túli pontra aratni járó Jászfényszarut, Alattyánt, valamint Tiszaörvényt, Tiszasast (4-4 pont), Tiszaigart, Tiszaugot (3-3 pont). 5. Munkaerőcsere A munkaerőcsere bonyolult kapcsolatrendszerét egészében nem tudjuk térképezni, csupán érzékeltetni igyekeztünk két kutatópontot, a leggazdagabban adatolt Mezőtúr és az átlagosak egyike, Tiszaföldvár munkaerőimportjának bemutatásával. Térképünkön a kapcsolatok sokrétűsége mellett különösen a nagy távolságok érdemelnek figyelmet, s ezen belül is a nagyhatósugarú északi munkaerőimport. III. A munkaerőexport sorában nem szerepeltettük térképünkön a faiskolai munkát (5.: Szentendre), a birkanyírást (13.), a szénamunkát (20.), valamint a válaszok közt szereplő nem mezőgazdasági munkákat: a kenderesiek cselédkedni jártak el, a fegyvernekiek Erdélybe és a Dunántúlra követ törni. A munkaerőimport sorában nem szerepelt térképeinken a nyomtatás (34.: Eger környékéről, Gömörből, Abaújtorna megyéből is jöttek — kuriózum, hogy felvidéki vándor árusok vállaltak nyomtatást), valamint néhány speciális forma: a nagyivániak tanyásnak mentek Karcagra, a tiszaroffi szegények Tiszaburára, Pélyre gazdákhoz cselédnek. (A férfi- és női cselédmigrációnak bizonyára bővebb anyaga is összegyűlt volna, kérdéseink sorában azonban egyik sem szerepelt.) Figyelmet érdemel az a nagytáji munkamegosztási rendszer, amely szerint a vásárvonal szőlővidékei nyáreleji kapásmunkaerőt és ősszel szüretelőket vonzottak a gabonatermelő Szolnok megyéből, nyáron viszont arató-munkaerőt küldtek a munkacsúcsra. Adataink szerint a megyéből Gyöngyös környékére jártak kapálni (34.), szüretelni (12., 34., 35.), Eger környékére szüretelni (35.). Ugyanakkor feltűnnek a megyében az Eger környéki aratók (34., 35., 60.), nyomtatók (34), Gyöngyös környéki aratók (32.). A munkaerőimport felvevőpiaca általában az uradalom volt; néhány kivételes esetben azonban jelezték adatközlőink, hogy aratni gazdákhoz is jártak (20.), illetve a helyi gazdák fogadtak import arató-munkaerőt (45.). A felvidéki importmunkaerő az aratáson kívül a summásság, cukorrépa munkálás szektorában is szerepel (20., 60. — „tótok" —, 23. és 32. — Gyöngyös környéke —, 24., 29., 49.), úgyszintén a Heves megyeiek (köztük a mezőkövesdiek: 24., 37.), egy esetben pedig mint szőlőkapás importmunkaerőt említik a felvidéki „tótok"-at (44.). A migrációk távolságára jellemző, hogy kubikosok Erdélybe (62.), aratók Fehér megyébe (4., 6.), a Dunántúlra (19.) és Horvátországba (34.), nyomtatók Horvátországba (34.), Biharba (52. — alkalomszerűen), cukorrépát gondozni, summásnak Fehér megyébe (9., 12., 15., 51.), a Dunántúlra (29.), Baranyába (41.), kukoricát törni Tolna megyébe (49.) is jártak. Érdemes még említeni a megye nagy részén megtalálható dinnyés specialistákat, akiket kevés kivétellel csányiaknak (Heves m.) ismernek (44., 51., 52.: a falunév nélkül: „Heves megyeiek"). (Egyéb helyekről jött dinnyések: 59.: Kiskunfélegyháza, Csanytelek, Tömörkény, 60.: Nyíregyháza, 48.: KálKápolna.) Hasonlóan értő specialistákat kíván a birkanyírás munkája is — specialistái a megyében Alattyánból, Túrkevéből (cigányok), Öcsödről (59., 60.), Kunmadarasról és Kunhegyesről (47.), a megyehatáron túlról Szarvasról (52.), Endrődről (52.), Kiskunfélegyházáról (59.), Szentesről (60.), Dévaványáról (61.), Pélyről és Kisköréről (31.) jártak. Csalog Zsolt 194