Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

128. IDÉNYMUNKÁSOK (Csalog Zsolt)

valószínűleg nem volt olyan egyoldalú a gabonatermelés túlsúlya), a tiszántúli, lazán települt terület viszont (a Nagykunságnál tágabb körzet) alig mutat bármiféle munkaerőexportot. 2. Honnan, milyen nemzetiségű mezőgazdasági idénymunkások jöttek, milyen munkára? Hasonló rendezésben állítottuk össze a munkaerőimport térképét. A kubikmunka itt nem szerepel, mivel a migráció területi orientációja állandóan változó volt (ármentesítés, út- és vasútépítések), szerepel viszont az előbbieken kívül a hosszúidényü migrációk közt a dinnyések jelenléte, s egy tavaszi munkamigráció: a birkanyírók, egy szűkebb specialista csoport jelentkezése gyapjútermelő kutatópontokon (általában uradalmakban). A térképről leolvasható összkép: míg a Tisza jobb partján csak szórványosan jelentkezett importigény, addig a tiszántúli területegység egészén, és a partmenti sávban a jobbparton is sokoldalú munkaerőimportot találunk. Mint gabona-monokultúrás területen, dominál itt az arató-munkaerőre vonatkozó igény, de nem csak a ciklus rövid szakaszára korlátozódó munkaerőszívást fejtett ki a Tiszántúl, hanem abszolút értelemben is munkaerőhiányt jelez: számos ponton hosszú szezonra érkező munkaerőt is fogad (főleg a cukorrépa- és dohánytermeléssel kapcsolatban, a dinnye esetében a jelek sűrűsége nem jelenti a termelési ág különösebben nagy szerepét). 3. Export-import arányok Térképünk összefoglalja az előbbiekben részletezett adatokat. Területünk eszerint három nagyjából elkülöníthető zónára oszlik: a Jászság (de a történeti Jászságon délen túlnyúló terület) munkaerőexportőr, a Tiszántúl lazán települt területtömbje importőr, s a Tisza mentén húzódó falus településű sáv export és import nagyjából egyensúlyát mutatja, (csak egy kutatópontunk — 8. — nem jelez sem exportot, sem importot — ez valószínűleg inkább a gyűjtés fogyatékosságaként értelmezhető). A településmorfológiai tényező hangsúlyozása mellett lehetetlen e képet össze nem vetnünk a megye vallási térképével: a Jászság összefüggő katolikus tömb, ezzel is összefügghet a munkaerőexportban kifejeződő relatív túlnépesedése, míg az importőr tiszántúli területegység mint református túlsúlyú táj valószínűleg alacsonyabb termékenységű (a tiszamenti sáv vegyes lakosságú). 4. Aratómigráció A gabonakonjunktúrák óta egyoldalú gabona-profillal gazdálkodó táj legexponáltabb munkamigrációs kérdése az aratómigráció. A kérdésekre beérkezett valamennyi választ lehetetlen térképezni, mert a munkaerőcsere szálai bonyolult szövevényt adnak. Az aratómigráció részkérdésén belül maradva is gyakran tapasztaljuk, hogy egyazon település egyszerre exportál és importál is (pl. úgy is, hogy a parasztfalu exportál, az uradalom importál) — amellett pedig a válaszok nem is tükröznek szorosan egyidejű viszonyokat. Teljes adattárunkból azért pusztán a csak nagytáji kapcsolatokat jelző adatokat térképeztük, a területünkön szerepelt idegen megyéből jött aratókat. Dominál az északról érkező munkaerőimport, a Heves megyei aratók (közülük külön jeleztük a poroszlóiakat), és a „felvidéki", „felföldi", általában „tót"-nak (12., 37., 44., 46., 49., 64.), néha „palóc"-nak (46., 51.) mondott aratók (ide soroltuk a hegyvidéki Borsod és Nógrád megyeieket is). (A hevesi és felvidéki Öcsödi kordék lóhajtó kislányokkal (DAMNA: 4316-97) aratók kategóriájában több esetben az eredet pontosabb megjelölését is megkaptuk: 6.: Verpelét, 30.: Szihalom, 31.: Pély, Kisköre, 32.: Gyöngyös környéke, 34., 35., 60.: Eger környéke, 41., 47.: Mezőkövesd, 41.: Cserépfalu, Bükkzsérc, 50.: Recsk.) Erdélyi román aratók emlékét csak egy 193