Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

123. ÁRUTERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS (Csalog Zsolt)

említik) folyt le az adásvétel. A gabona és más szemtermények vásári eladása a század elején már nem jelentős (v. ö.: 124.). A kereskedők közbeiktatódásával egyben az értékesítés földrajzi orientációja és a táji organizáció is homályba merül. Csak néhány esetben sikerült a kereskedők tevékenysége előtti időkre visszanyúlnunk: 43.: a század végéig kocsin szállították a gabonát a Felvidékre; 44.: a század végéig kocsin Debrecenbe, egy alkalommal Bécsbe is; 51.: a századfordulóig kocsin szállították Debrecenbe; 13.: helyi fuvarosok szállították Pestre a gabonát. A dohányt a termelők az állami dohánybeváltókon (Jászkisér, Tiszaroff) kívül szívesen szállították a Mátra-vidéki csempészeknek (3., 7.) (valószínűleg csak 1920-tól!). Az eladásra termelt borért vagy városi kereskedők jöttek helybe (58., 60., 61.), vagy kofák vásárolták fel (37.), vagy kocsmárosok, fogyasztó parasztgazdák jöttek megvenni a környező falukból (32.). Hasonlóan kocsmárosok vásárolták fel a tiszazugi pálinkát is. A tószegi szénáért helybe jöttek más településekről a kicsiben vásározók, Nagykőrösről és Ceglédről is. A gyümölcs felvásárlása gyakran kofák kezében volt (60.; 57., 58.: kecskeméti kofák), vagy kereskedők vették meg (61.), vagy a termelők szállították eladni (57.: Lakitelekre kocsin) piacra (24., 32., 33., 34., 35., 56.). (A vásárok gyümölcsforgalmáról lásd: 124.) A gyümölcsértékesítés egy régies, naturális formájára utaló adatunk: 64.: szilvaérés idején Mezőtúrról jártak ki vásárlók (fogyasztók) és kukoricáért vásároltak. A burgonyát piacon (24., 33., 37.) vagy kofák útján értékesítették (37.: kunsági kofák), a dinnyét a termelők piacokra kocsizták (37., 49.). Az élőállat-értékesítés a század elején még kevéssé volt kereskedők kezén. Domináns formája a vásárokon történő értékesítés volt (lásd: 124. — az e téma gyűjtésekor felmerült minden vásár-adat ott került feldolgozásra), a kereskedők szerepére alig néhány ponton történt utalás. A lóértékesítést illetően szerepe volt a jászberényi katonai vásárlásnak (13.) és a kupecek tevékenységének is (31., 51.). A nagyállat-értékesítés archaikus formájának emlékét csak egyetlen adatunk őrizte meg: 51.: a századforduló előtt lábon Vácig hajtották a lovakat. Egy speciális forma adata: 17.: a marhát és lovat az átmenő forgalmat kihasználva a helyi tiszai révnél adták el. A növendéksertés értékesítésében paraszt-kupecek is szerepet játszottak: 29. és 30. parasztgazdái rendszeresen foglalkoztak nem helyi áru közvetítésével (30.: olcsón vásároltak 31-ben, drágán eladták 12. vagy 16. vásárán). A városi kereskedők térhódítása láthatólag a paraszti kupec-kereskedés leszűkülését is hozta (egy adatunk szerint a századfordulón Tiszasülyről malaccal jártak paraszt-kupecek Visontára, a malacért bort hoztak, amelyet otthon búzáért, borért árultak — hasonló adatunk a századforduló utánról nincsen). A baromfit és részben a növendékállatot kevésbé vásárokon, inkább hetipiacokon értékesítették, nagyrészt városi piacokon, ahol közvetlenül a fogyasztók vásároltak (16., 18., 24., 25., 29.: Szolnokon, 25.: Cegléden, 44.: pulykát, hízott baromfit Budapesten), részben falusi piacokon is (pl. 30-ra szállított 24., 32. is), ahol főleg városi kofák vásároltak (9.: baromfipiacát budapesti és kecskeméti kofák, 44.: karcagi kofák látogatták). A kisipar általánosan vásárokon értékesített, nagyobb körzetben. A részletekre a gyűjtésekből kevés fény derült, mivel a kérdés speciális (iparos) informátorokat igényelt volna. 8. iparosai „felfelé" (Gyöngyös, Eger, Pest megye), 20. fazekasai Pest megyébe jártak vásározni, 6 nagyszámú iparosa (asztalosok és cipészek) Pest, Heves, Nógrád és Borsod megyébe jártak (Túra, Aszód, Salgótarján, Pétervására, Verpelét, Eger, Miskolc, Egyek), 48-ról a szűcsök a Nyírségig jártak; a mezőtúri fazekasok vásárkörzete óriási volt, úgyszólván az Alföld egészét behálózta, csak délen ütközött a szentesiek érdekkörzetébe, keleten Bihar megyébe, nyugaton Pestig terjedt (a két háború közti időkben már a Dunántúlra is átterjedt, a Balatonig jártak). A háziipar termékei közül a rongypokrócot 35. termelői 43. és 45. piacára vitték, 13. asszonyai fonalukat takáccsal megszövették és a vásznat a jászberényi vásárokon árulták. Tejtermékárusok a kisújszállási piacon, 1967 Csalog Zsolt (DMNF: 310. Szabó László felvétele) 173