Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

124. VASAK (Szabó László)

124. VÁSÁR 1. A vásár voltaképpen kapcsolatot jelent más településekkel. Egy zárt vagy nyitottabb közösség ismétlődő rendszerességgel átlépi saját határait, eljut más településekre, illetve ha saját vására van, fogadja más települések lakóit. Vannak társadalmi rétegek, melyeknek életformája egyenesen a vásározásra épül (kupecek és környezetük, akik felhajtják az árut, pásztorok, akik a vásárra terelik a jószágot, vásárra dolgozó kisiparosok családostól, beleértve sokszor a legényeket, inasokat is). A külső kapcsolatok mellett a belső kisebb közösségek viszonyát is erősíti a vásár. A család általában együtt megy vásárba, együtt étkeznek, vesznek apróságokat {vásárfia, emlék), vagy éppen nagy kiadást jelentő ruhaneműt vásárolnak (téli kabát, öltözet ruha, nagykendő, csizma). Jószág vételéhez komát, szomszédot, ehhez jól értő ismerőst hívnak. A vásár a mulatság, a szórakozás (udvarlás) színhelye is (lacikonyha, körhinta, mutatványosok, a gyermekeknek édesség: mézes mogyoró, mézeskalács, csavart cukorka, törökméz, vattacukor). Itt találkoznak a településről elköltözött rokonokkal, ismerősökkel is, tudnak meg egymás sorsáról sok mindent. De sorolni lehetne mi mindenre ad alkalmat a vásár. Kérdésünk nem megy ilyen apró részletekbe. Feltett két kérdésünk ugyanis ez volt: Miről volt nevezetes a kutatópont vására? és Mely környékbeli vásárra jártak a gazdák (a vásározó kupecek tevékenységét hagyjuk figyelmen kívül)? Melyikre milyen speciális céllal? (pl. X mezővárosba lovat eladni, Y faluba csizmát venni, stb.). Láthatóan a kapcsolatok felderítése, az irányultság oka érdekelte a kérdés megfogalmazóit. Csabai Wagner József: Mezőtúri vásár (Bodoki Fodor Zoltán és Zsigmond: Mezőtúr város története c. könyvéből, 1978.) 174