Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

123. ÁRUTERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS (Csalog Zsolt)

Tresser szolnoki hentesmester legényeivel ökröt vezet a vágóhídra (XX. sz. eleje) mennyi kutatópontunkon megtalálható (a Jászság északi része valószínűleg csak a gyűjtés hiányosságai miatt mutat üres foltot). 3. A mezőgazdaság két főágazatának a külső piacra történő termelésben kialakult arányát szemlélteti összefoglaló térképünk. Az arány kérdése direkt formában nem szerepelt a kérdőívben, a részletező válaszok mérlegelése útján történt az adatsor kidolgozása. Az arányok megítélése így egyes kutatópontok esetében lehet torz, téves, az összképet illetően azonban aligha. A fő tanulság egyezik az l.a térkép tanulságával, amennyiben a növénytermelés abszolút dominanciáját jelzi, még a hajdani extenzív nagyállattartás klasszikus területein is (Nagykunság). Ahol helyileg a fő súly mégis az állattenyésztésre esik, ott ez vagy a mostoha talaj adottságokkal függ össze (42.), vagy pedig — az esetek többségében — a gabona dominanciája mellett virágzó, vagy már azt követően megerősödött istállózó kultúrának tulajdonítható. 77. 4. Milyen kiemelkedő kisipari, háziipari termelés volt az első világháború előtt? A külső piacra termelő háziipart és kisipart bemutató térképünk terjes adattárat ad. A paraszti háziipar piactermelése szórványos, nem jelentős. A házi pálinkafőzés láthatóan a tiszazugi gyümölcskultúrához kapcsolódik, a többi jelenség szinte esetleges. Feltűnő viszont, hogy a paraszti fogyasztásra termelő kisiparok milyen erős koncentrációt mutatnak: a kisiparok többsége nem településenként, hanem nagyobb táji keretben kapcsolódik a piachoz (esetenként még a csizmadia-, asztalos- és bognáripar is). E táji piacra termelő kisiparok centrumai főleg, de nem kizárólag a mezővárosok, de elsősorban a kevésbé koncentrált településű Jászságban a falvak is gyakran adtak otthont számottevő kisipari tevékenységnek (6. esetében pl. szinte kisipari monokultúráról beszélhetünk: az asztalosok és a cipészek száma külön-külön meghaladta a százat). Csizmadiaműhely, Kunszentmárton (XIX. század vége) III. Értékesítés Térképeink a termelésre vonatkozó adatok közül egyedül az árutermelő tejgazdaság adatait nem mutatták be. Számottevő szerepéről a gyűjtések csak néhány esetben szólnak: 2. lakói rendszeresen Pestre és Hatvanba piacoztak tejtermékkel, 25. és 27. gyalog szállított a szolnoki piacokra. A gyűjtések idején már nem lehetett az emlékezettel elérni azt a korszakot, amikor a paraszti árutermelés külső értékesítése még közvetlenül a termelők kezében volt. A gabonát illetően a század elején már általános volt a gabonakereskedők közbeiktatódása, s a termés értékesítésének módjában mindössze annyi eltérés adódhat, hogy helyi kereskedőknek adták el, a közeli város kereskedőjének szállították (esetleg, mint a Tiszazugban gyakran, egyenesen a tiszai uszályhoz), városi malomnak adták el (Szolnok, Törökszentmiklós, Mezőtúr malmait említik ilyen szerepben), a települést felkeresték a városi kereskedők, vagy pedig a legközelebbi gabonapiacon (főleg a szolnokit, mezőtúrit és a ceglédit 172