Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

123. ÁRUTERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS (Csalog Zsolt)

123. ÁRUTERMELÉS ÉS ÉRTÉKESÍTÉS 1. Témánk az első világháború előtti paraszti árutermelés profilját vizsgálja, a mezőgazdasági termelésen túl a háziipari árutermelést is, valamint a településen kívüli piacokra is termelő kisipart. Az árutermelés viszonyainak feltárásával elsőrendűen a táji munkamegosztás kérdéseihez kívántunk adalékokat nyerni. Ennek megfelelően nem kérdeztünk arra a termelésre, amely a családi önellátást célozta, vagy csak településen belüli csereforgalomba került — kifejezetten a külső piacokra szánt termelésre koncentráltunk. Hasonlóan jártunk el a háziipar és a paraszti szükségletre termelő kisipar esetében is: amennyire a kétféle termelés elkülöníthető volt, figyelmen kívül hagytuk a helyi szükségletekre történő termelést. (A paraszti házi szövés-fonást pl. csak akkor szerepeltettük térképünkön, ha termékeivel idegenben piacoztak.) Az értékesítésre vonatkozó kérdések egyrészt a termelés kérdéseire kapott válaszok kontroll-lehetőségét jelentik, mivel segítségükkel eldönthető, hogy a kiemelkedőnek mondott termelési ágazat valóban külső piacra termelt-e, másrészt pedig eredetileg az értékesítés formáinak és földrajzi orientációinak külön feldolgozását is terveztük. A gyűjtés és a feldolgozás során igyekeztünk szigorúan ragaszkodni az időbeli homogenitáshoz, azaz csakis az első háború előtti viszonyokra koncentráltunk (pl. 19.: a két háború közt az árutermelés súlypontja az állattenyésztésre tevődött át, kiemelkedő marha- és sertéstartás, csikónevelés alakult ki, — térképeink ezt figyelmen kívül hagyják; hasonlóan 63. és 64.: az első világháború után kialakult szőlő- és gyümölcskultúrát nem vettük figyelembe; úgyszintén nem vettük figyelembe a már korábban, a filoxera járvánnyal elpusztult borkultúrákat sem, pl. 52.). Hangsúlyozni kell, hogy a mezőgazdasági termelést illetően csakis a települések paraszti közösségének termelését vettük figyelembe, az uradalmak termelését nem. (így pl. 60. település jelentős uradalmi állattenyésztése nem szerepel térképünkön, vagy pl. a dohánytermelést illetően jelentkezik térképünkön a jászsági — túlnyomóan paraszti — dohánytermelés, de nem jelentkezik az északkeleti területrész nagyvolumenű — de elsődlegesen uradalmi — dohánytermelése.) II. Milyen kiemelkedő mezőgazdasági termékeket termeltek külső piacra az első világháború előtt? A válaszokból összegyűlt adatbázis az értékesítés formáinak, földrajzi orientációjának kartografikus bemutatását nem tette lehetővé (lásd: III.), térképeink mindegyike a termelés viszonyaival foglalkozik. l.a) A földművelés külső piacra termelt termékei közül külön térképeztük a gabonákat. A búza mellett a rozsnak csak helyi jelentősége volt (az északkeleti területrész folyómenti szakaszán, valamint a Tiszazugban — homoktalaj). Másodrendű az árpa áruként való termelése is, inkább a komplexebb profilú falus vidéken, a Tisza mentén jelentkezik számottevően. Elenyésző a zab szerepe. Térképünk pregnánsan tükrözi a kenyérgabona-konjunktúrával kialakult — illetőleg az azt követően még meg nem változott — viszonyokat: tizenhét kutatópontunkon a búzát jelölték meg, mint a fő mezőgazdasági áruterméket, de az áruként termelt termékek sorából egyetlen kutatóponton sem hiányzik a búza. l.b) E térképen a földművelés egyéb (gabonán kívüli) árutermékeit szerepeltettük, gyűjtésünk valamennyi adatát. Ismét feltűnik a Tisza-menti területsáv változatosabb, komplexebb termelési profilja, amivel szemben áll a nagyhatárú, tanyás településű, monokultúrás délkeleti tömb: a búzatermelés itt úgyszólván kiszorított minden egyéb áruterméket. Az e csoportban szereplő termékek közül legnagyobb jelentősége és legáltalánosabb földrajzi elterjedtsége a kukoricának volt, a burgonya árutermelése csak szórványosan tűnik fel. Az árutermelő szőlő- és gyümölcskultúra majdnem csak két Tisza-menti körzetre korlátozódott. A ritkább és egyszeri előfordulású árutermékek a táji munkamegosztási rendszer fontos motívumai. 2. Az árutermelő állattenyésztés térképe élesebb táji eltéréseket nem mutat, inkább a településenkénti specializáció tenyéré irányítja a figyelmet. Gyakori az egyes állatfajtákon belüli specializáció is (pl. tinónevelés, hízott borjú, hízott bika, növendéksertés stb. termelése), ismét a táji munkamegosztás aprólékos rendszerét bizonyítva. A piacra termelő állattenyésztés valamilyen formája úgyszólván vala171