Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

122. FALUCSÚFOLÓK (Csalog Zsolt)

Tarnaőrsnek címzett rátótiáda: „Lehoztátok a létrát a padlásrul, hogy a legyek fel ne másszanak és meg ne nézzék a toronyórát!" (A tarnaőrsi templom tornyán nincs óra.) (4.) Változata rövidebb formában: az X-iek (a lokalizálást az adatközlő elfelejtette) „felhajtották a padlásra a legyet, és elvették a létrát, hogy le ne jöjjön " (44.). „Kókán kétszer ették meg a lencsét" — az ismert történetnek e rövid jelölése vagy hosszabb, magyarázatokkal kiegészített változata öt kutatópontról került elő (7., 8., 13., 33., 37.), minden esetben a Pest megyei Kókára lokalizálva. „A keviek (51.) bekerítették a falut, hogy a harangszó át ne menjen a szomszédba" (52.). (Békés község csúfolójának — „madzagosok" — azonos értelme volt: madzaggal kerítették körül a falut, hogy ne hallatsszon ki a harangszó — anyagunkban azonban csak másodlagos magyarázattal szerepel a csúfoló: „mindenkinek madzag volt a zsebében, s onnan kilógott" [54.].) "A rékasiak — gólyások", mert egyszer megláttak a falu melletti réten valami fehéret, azt hitték, hogy a szomszéd falu gulyája, elhatározták hogy befogják, már áldomást is ittak a zsákmányra, majd mikor kimentek a rétre, a gulya felszállt — gólyák voltak. (25., kivonatos lejegyzés.) Hiányos változata szintén 25-nek címezve: 20. Rövid formában, 25-nek: „A gólya bőrire ittatok!": 13.; 60-nak: ráittak, mint a kürtiek a gólyákra: 61. Valószínűleg ugyané típus változata 37-ről: ráittak a gődinre (35., magyarázat nélkül). Egy változat szerint a zagyvarékasiak harangoztak a gólyacsordának, így akarták elriasztani (19.). „... a jánoshiggyaiak nagyon jó fonó asszonyok vótak, még éccaka is fontak. Szép hódvilágos este vót, az ember veszekegyik az asszonnyal, hogy feküdjön mán, ne fonjon. — Elótom én a lámpát, látok én még a hódvilágná is! — Oszt odaült az ablakba, .. oszt fonogatott. Annyira haladt a hód, hogy besütött teljesen, mint egy tányér, olyan vót. —Ejnye, — aszondja — mán jól is lakhatok, mert jó aludttej is van! — Es akkor az az asszony szelt egy darab kenyeret, oszt beleaprította az aludttejbe — beleaprította a hódba, mer nem aludttej vót, hanem csak a hód." „ Oszt te beszílsz, tenálatok meg beleaprítottak a hódba, mer azt hitték, hogy aludttej!" (15.) 51 falucsúfolója: „izzad mint a kevi halott" (52.). A hátterében álló rátótiáda: Túrkevén egy temetésen a ravatalon kimásztak a tetvek a halott homlokára; felesége törölgetni kezdte és magyarázta a dolgot: Jzzad a drágám!" (52., kivonatos lejegyzés.) Talán ennek változatára utal két hiányos adatunk, mely szerint 11-et „a pici halottal" csúfolták (13.), illetve hogy 11. csúfolója: „a halott nem volt friss" (11.). A falusiak (konkrét lokalizálás nélkül) gödörből merítették a kantát; „pitlog a galutka!" — mondta a lány ebédnél, mert béka volt az ételben. (44., kivonatos lejegyzés.) Abonyról mondták: „tarkabornyúsok", mert kereskedőszellemü nép volt, a magyar teheneket pirostarkára festették át, hogy kelendőbbek legyenek (20.), kivonatos lejegyzés). A csúfoló jelző magyarázat nélkül még: 25., 32. („tarkabornyú-csinálók") — mindkettő Abonyra. 14 csúfolója: ,J\<fenjenfel kend a szederjes eperfára, ászt lakjon kend jól!" (13.). A hozzá tartozó rátótiáda szerint a jánoshidai gazda a búcsúba meghívott vendéget az eperfára küldte fel reggelizni (13., kivonatosan). 2 csúfolója: sárgalábúak; egyik magyarázata szerint: „A vagonba tojást raktak, oszt má amikor több nem fért be, akkor felmentek és megtaposták, hogy még rakodhassanak bele. " (7.) Általában a jászokat csúfolták a történettel: „Mikor megindult a jász vasút, vasvillával mentek a vonat elejbe hogy visszakényszerítsék. " (1.) 28 csúfolója: „piszék"; egyik magyarázat szerint: „... valaki egyszer levágta az orrát. — Jön az anyád! — szólt rá az egyik, amikor fente a kaszát. Felkapta a fejét, hogy — Ki? — az orra meg odalett. " (25.) 32-ről: Burán „volt egy pap, aki eltévesztette a leckét. Szégyellte, s lehúzódott a szószékbe, hogy azt higgyék a hívek, hogy vége van, és hazamenjenek. Nagy csend volt, a pap azt hitte, hogy már elmentek, de mindenki ott állt és várt. A pap kinézett és mondta: "Kukk, buraiak, még itt vagytok?" Az utolsó mondat mint falucsúfoló magában használatos. (32., kivonatos lejegyzés.) "A kőtelkiek jártak kubikra a világ végén túlra is. " „Roffon van a világ vége. A rofiak csak ültek, lógatták a lábukat a semmibe. Hát ahogy ott ülnek, látják ám, hogy két valami mozog ott. Hát mi mozog? Hát két kűtelki ember kubikol. " (31.) Nem meghatározott falut, hanem általában a tanyasiakat csúfolták így, amiért trágyával tüzeltek: „Eredjjányom, hozzál be szart, hadfőzök apádnak!" (44.) 169