Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

122. FALUCSÚFOLÓK (Csalog Zsolt)

Anyagunkban ismétlődősen szerepel néhány csúfoló hangsúlyú, de homályos jelentésű kifejezés. Az ismétlődés egyes esetekben azt a gyanút is keltheti, mintha csoport-fogalom jelölésére szolgálnának e szavak — ezért külön csoportosítva mutatjuk be őket: Vacerok 12. lakói, „mert ott sok a református" (9.), általában a „vidéki katolikusok" (52.), az endrődiek (Békés m.), „mert sváb vagy tót eredetűek" (52.), általában a katolikusok, a református kunokkal szembeállítva (52.). Gányók 53. lakói (és matyók) (54.), 54. lakói (53.: mert reformátusok, — 54.), Lakitelek (Pest m.) lakói (59.). Gádzsók illetve (52.:) ,gádzsuk" 5. és Boldogháza lakói (a szövegösszefüggésből: mert szegények?) (2.), 51. lakói (52.). Gubók, gubuk: 14. „mertsoka Guba nevű"—?) (13.). Gahók: 26., „mert bővebb ruhában jártak" (46.), 29. (24.), 24., „mert elmaradott" (26.), 24. és 26., „mert veszekedős, nagy parasztok" (24.), „a kunok" (44.). Tahók: 59. (58.), Endrőd és Gyoma (52.), „tahonyások": 59. (58.). Mackánok: 42. (43.). Pupákok: 6. (4., 11. — „menj abba a pupák faludba!"), 8. (6.). Etnikai csoporttudat és általában csoporttudat meglétére anyagunk kevéssé utal (v.ö.: 121.), adataink sokkal inkább a települések egyéni karakterét hangsúlyozzák, mintsem tágabb lokális csoportokét. Néhány esetben mégis összetartozónak ítélik települések egy-egy kisebb csoportját — ezek az esetek: 11., 13., 15. (13.); 17., 18., Jászkarajenő, Tiszakécske (17.); 31., 32. (31.); 38., 41., Poroszló (41.); 36., 39. (36.); 60., 61., 62. (62.); 25., 28. (25.: a nyelv is azonos, házassági kapcsolat is volt); 48., 52. (48.: viseletben is azonos volt); csak a nyelv vonatkozásában: 60., 61., 62., (60.); 63., 64. (60.); 62., 64. (64.); 52., 53., 54., 55. (64.); csak a viselet vonatkozásában: 11., 13., 14., 15. (13.). Mind az eddigiekben végig, az adatok ellentmondása itt is szembeszökő. Megjegyzést érdemel, hogy a minősítések mindig kollektív érvényűek, általában településre, ritkábban csoportra ("kunok", „túlatiszai katolikusok") vonatkoznak. Bár az informátorokat befolyásolhatta némileg a kérdések fogalmazása is (hangsúllyal a környezet településeire kérdeztünk), mégis feltűnő a település-keretekben mozgó szemlélet egyöntetűsége. Végezetül bemutatjuk anyagunknak azokat a szövegeit és szövegtöredékeit, amelyek epikus műfajt képviselnek: rátótiádák — illetőleg ilyenek meglétére utalnak. 26-nak címzett rátótiáda: „Megszegték a fagyos pendelt": felküldtek a gyereket a padlásra, hogy hozzon szalonnát, de ő tévedésből az ott száradó, megfagyott pendelyből vágott egy darabot. (29., kivonatos lejegyzés.) „Jánoshiggyán történt, ilyeneket csináltak ugye ... Mennyi akart az ember munkába, és mi történt? Az asszony nem készített neki este szalonnát. — Majd hozok én asszony! — Felment, az asszony előtte való nap mosott, a vászonpendel ahogy meg vót fagyva, aszitte az ember, hogy az a szalonna, és egy nagy darabot levágott belülié. Csak mikor má reggel, odaki a mezőn reggeliztek vóna, hát egy darab vászon vót a tarisznyába, nem szalonna." (15.). További változatai: 8. (13-ról), 11. (11-ről, pendely helyett: ing), 11. (13-ról), 16. (14-ről, pendely helyett: gatya), 27. (25-ről) 30. (25-ről), 32. (31-ről), 35. (38-ról), 35. (41-ről). Gyakrabban nem hangzik el a teljes történet, csak rövid utalás: Alattyánba megszegték a fagyos pendelt (11.). 13-nak címezve: „Az alattyányiaknak a templom teteje fasindeles vót, oszt a régiségtűi, meg az időjárásiul kigyepesedett. Hát a pap megkínálta vele a bírót, hogy nem-e megvenné legelőnek. Meg is egyeztek. Na, kössünk a tehén nyakára kötelet! A pap meg a bíró felment a tetőre, oszt felhúzták a tehenet. Közbe a tehén kivette (=kivetette) a nyelvit. — Látja-e bíró uram, hogy szereti, má előre kinyútotta a nyelvit a tehén! — De mán akkor meg is fulladt." (15.). Abonynak címezve: A templom tetején legeltettek bikával, amelyet a nyakára kötött kötéllel húztak fel a fű legeltetésére; mikor már megfulladva kinyújtotta a nyelvét, mondták: Nézzétek, sandargatja a nyelvét! (20., kivonatos lejegyzés.) Változata még: 8. (1-ről), 19. (Abonyról, rövid formában: „ott húzták fel a bikát"). Tomajmonostoráról (palóc summások) elhangzott rátótiáda: Egy tinó a kútba esett, a tiszttartó összecsődítette a népet, kötelet vetettek a tinóra és felhúzták a kávára; ekkor megszólalt a harang; erre visszaeresztették a tinót: „Dél van Pali bácsi, eresszük vissza!" (44., kivonatos lejegyzés.) 54-nek címezve: „Az öcsödiek megkérdezték a bírójukat kútásás után, hogy mit csináljanak a földdel, ami a kútból kimaradt. A bíró azt mondta rá: Ássanak kentek egy gödröt, és hányják bele!" (44.) 168