Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

122. FALUCSÚFOLÓK (Csalog Zsolt)

vendégszerető (26.) — de szélsőségesebb fogalmazásokban is: 9. és 16. "huncut, ravasz nép" (27.), a község rendben tartását illetően a járásban 36. a "leggyengébb" (32.), 40. lakói "haszonlesők, akik a más kárán gyarapszanak" (41.), 56-ban "önzők az emberek" (55.), "ha mán csépai, az mán hazug" (58.), a szarvasi szlovákok "lusták, de huncutok, spekulántak, élelmesek" (52.). A környezet einlékezete hosszú távon őrzi egy-egy helyi esemény emlékét, ilyen alapon is minősíti: 62. "arzénes falu" (62.), "ott csúnya dolgok voltak" (63.). A munkaerkölcs minősítése mellett kiemelten minősül a modor: 54. "barátságosabb" 56-nál (55.), 8. viszont "hideghónaljú" (azzal összefüggésben, hogy "törökszármazású" (6., 12.) "a vidéki katolikusoknak jég van a hónuk alatt, egy se rendes ember" (52.), a református faluba beköltözött katolikusok "hideg fajta, jég van a hónuk alatt", temetéskor nem járnak sírt ásni sem (31.). A szomszédokról való véleményalkotásban szerepet kaphat a szokásrend, kultúra egy-egy jelentéktelennek tűnő motívuma is, pl: 24. és 26. „batyusok" (46.), 39. lakói „varnyúk, mert nem tudnak danolni" (40.), „ha a derzsi embert borral kínálják, csak a kínáló után iszik és így köszön: Jó kézben van!" (31.). Minősítő lehet a keresztnévskála eltérése is: 3. lakói „émányok": sok az Emány (Emánuel) (9.), 42-ben sok Pali és Jani van, mindig mondják: „megyünk Paliékho meg Janiékho " (ez a csúfolójuk is) (38.); valószínűleg a névgyakoriságra utal: „Kevi Miska, karcagi Lőrinc, kisúji Lukács" (48.). Feltűnő, hogy a politikai szín úgyszólván nem szerepel a felemlegetett karakterjegyek közt, csak két — talán igen régi történeti helyzetre utaló — adatunkban: 12. lakói „kurucok" (12.), 16. lakói „labancok" (12., 15.). Nincs nagy szerepe az antropológiai jelleg, fizikai külalak eltéréseinek a minősítésben. 37-ben „szép magas, barna emberek laknak, de a nők csúnyábbak" (31.), 40. lakói „albínók" (41.), 21. lakói „ragyások" (24.), 40. lakói „csobánhasúak" (? — értelmezés nincs) (38., 40.), 4. lakói ^ődhasúak" (? — értelmezés nincs) (6.), 2. lakói ^árgalábúak" (egészségtelen színű homokiak, a homokos fold okozza — más magyarázatát lásd alább) (8.), 28. lakói „piszék" (antropológiai sajátság? egy magyarázat szerint az állandó kocsmai verekedésekből adódik, más magyarázatát lásd alább) (25.). Jgar, Örs — csupa görcs" (e falucsúfoló formula változatai anyagunkban: 38., 39., 40., 42., 43., mindig csak 36-ra és 38-ra vonatkoztatva). — Csak egy esetben minősít a demográfiai termékenység különbsége: 9 ,jokgyerekes ", míg 12 „egykés" (12.). A gyűjtött falucsúfolók közt vannak tartalmatlan szójátékok is: 1. lakói ,^zarvágyaiak", a Szarvágy patakról (8.); Karcag — „körös-körül szarszag" (45.); „Fegyverneki, ne szólj neki!" (24.), „Ha szolnoki, ne szólj neki!" (24.); ,JCenderes — Pál bátyám lova deres" (?) (47.); Püspökladány: ,JPiszkosladány" (45.). A falucsúfolók jelentése sok esetben elhomályosult — illetve anyagunkba magyarázat nélkül került be néhány adat. Ezek: 2.: „madzagosok" (mert kupecok?) (5.), folyások" (5.), 9. legényei „nyaklósok" (9.), 8.: „mutogatások" (mert gesztikulálnak?) (11.), 11.: „csülkösök" (6.), 18.: ,jonkapofozók" (32.), ^ároshátúak, zsinegesek" (20.), 37.: „derzsi kárászok" (35.), 41.: ^fütyülősök" (41.), 42.: ^uhogónyakúak" (38.), 43.: „verebesek" (45.), 58.: „Ádám ménese" (58.), 59.: „vadkertiek" (58., 59.), Dévaványa: „ványai tülkösök" (51.). Állítsuk össze ezután az etnikai csoportokat minősítő adatainkat. A kunok „görbelábú, alacsony emberek" (31.), „erős, pirospozsgás emberek" (37.). Gatyát nem hordtak, csak csizmát és csizmanadrágot (31.), és alacsony, kerek kunkalapot — ezt is „ Szarka Ferenc fegyverneki kalapos csinálta, mint a roffi kalapot, de a lapos csak a kunoknak készült" (31.); a kunok városiak, jobban öltözöttek mint a falusiak (44.). A kunok „nagyon tanyások" (célzás a mezővárosok tanyás határára (31.). „A babot paszujnak, a szerdát szeredának mondják" (32.), zárt e-vel beszélnek: „égyi még a fene" (31.). „Nem rossz emberek" (37.); „olyan világhajtó kereskedő emberek" (52. — míg önmaguk: munkás vér); „legszorgosabb a kun" (44.). ,^i kunok elmaradottak" (26.), „kun betyárok, kun bicskások" (44.), ,gahók" (44.), „mindenen összevesztek, még akkor is, ha az egyik kutyája a másik portájára szaladt, mindig perlekedtek" (26.), „mindig egymás feleségű szerették vóna" (26.). A kunokkal összehasonlítva a „falusiak könnyelműbbek, pusztai rütyők" (44.). A szomszédos nem kun faluk számára „a kunok nagyon idegenek, nagyon mások" (31.), „azok kunok, nem magyarok" (47.). — A jászokra vonatkozóan globális értékelés alig adódik: „ügyesek, de nagyon ravaszok; vallásosak is, mégis nagy káromkodók" (26.). Végül a megyével északról szomszédos vidékeken számon tartott palócok: „mészégetők" (3.); pejoratív hangsúllyal: „apja-anyja is palóc vót" (3.), a betelepült palócok nem egyenrangúak a jászokkal (3.). 167