Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

122. FALUCSÚFOLÓK (Csalog Zsolt)

Számos minősítés utal a táplálkozás specifikumaira is. 2.: „krumplishasúak", mert nagyevők és sok krumplit esznek, 14.: nem főznek jól, a „koszttal vegetáltak" (13.), 40.: „szaron hízottak", azaz gyenge kosztúak (41.), 9-ről: „tökkel hízott apátiak" (12.), 38.: „tökösek", mert sok tököt esznek (36., 38., 40., 42.), 59.: „tökfalu" (60.), 29.: „elmaradottak, kukoricaételt rágok" voltak (26.). 27.: „lebbencs-pisták", mert mikor együtt arattak, mindig lebbencset főztek (23.), 58.: „lebbencsek" (58., magyarázat nélkül), 23.: „olajos farúak", mert sok olajat fogyasztottak, zsír helyett azzal főztek (22.), 36.: „varnyúk", mert megették a varjút, a varjúfiókákat (35., 36., 42.), hasonlóan Adács (Heves m.) (1.). A kunokról egy megjegyzés: jól értenek a birkahús elkészítéséhez (32.). Legtöbb a szokásrend eltéréseire utaló, morális minősítést tartalmazó vélemény. A vizsgált települések csaknem feléről mondják, hogy lakóik „bicskások": 3. (10.), 11. (6., 12.), 12. (15.), 15. (12., 15.), 21. (19, 20, 24.), 22. (22, 23.), 33. (34, 39.), 35. (43.), 37. (34.), 39. (39.), 43. ("kunbicskások" — 45.), 52. (48, 51, 52, 53, 64.), 56. (58.), 57. (55.), 63. (60, 62, 63, 64.), Tiszakécske (17.), Tiszabög (Pest m.) (20.), Tiszanána (41.), Egyek (42.) — vagy sztereotípia nélkül, egyszerűen verekedősek: 12. ("verekedős kálomisták" — 16.), 18. (17.), 32. (23.), 47. (elismerően: jó verekedők — 52.), 23. (22.); 16-ról: a legtörvényesebb, azaz önbíráskodó, verekedő (12.), a búcsúkban legtöbbet ők verekedtek, bicskáztak a környéken (15.); 57-ről, 63-ról és Újkécskéről: ott nem volt olyan vásár, hogy két halott ne esett volna (61.); Szentlőrinckátáról (Pest m.): verekedők, vérengzők, az ottani búcsúkban mindig van gyilkosság (5, 7.); 56-ról: ,JCis-Moszkva", lakói verekedők, kocsmázók. Rímes formában: fegyvernek, ne menj oda, megvernek!" (47, 49.). A legényverekedések fegyvereként általánosan a bicskát említik, a görbe bot kizárólag Túrkeve és Kenderes specifikuma volt (51. illetve 52.), innen a nevük: „kevi botosok" illetve „kenderest botosok" (52.). A tulajdonjog tiszteletének lazaságait gyakrabban a település lakóit kollektíve minősítő „betyárok" állandó jelző fejezi ki: 25. (16.), 47. (44.), Csongrád (58.), vagy néha bővebb fogalmazás: 25.: „lopósak, még a papjuk is lop" (16.). A nemi erkölcs eltérései is gyakran minősülnek: 6.-ról: erkölcseiben Pesthez hasonló, „vagy még azt is tetézi, ott sok a kurva" (8.), 43.-ról: az ottani asszonyok ,/orróseggűek, elszeretik a más emberét" (36, 38.); 51-ről: a női erkölcsök lazák, sok volt a festett szájú asszony (52.). Széles körben ismert a formula: „Ha X-ben meg nem vernek (vagy: meg nem bicskáznak), ha Y-ban meg nem lopnak, ha Z-ben meg nem basznak (vagy: be nem rúgatnak), kimehetsz a világból", mely keretbe a helységek nevét vidékenként eltérően helyettesítik be. Az anyagunkban szereplő változatokban az első motívum, a megverés 46-hoz tapad, (29, 31.), a megbicskázás 52-höz (52.), a második (lopás) 26-hoz (29.), 34-hez (34.), 51-hez (52.), a harmadik 29-hez (29.), 31-hez (31, 34.), 48-hoz (52.), a berúgatás motívuma 32-höz (31.). Hasonló formulával szokás az exogám házasságokat minősíteni: ,Jía rossz, X-ről, ha rongyos, Y-ról, ha kurva, Z-ről hoz feleséget (vagy oda megy férjhez") — a gyűjtött változatokban a rossz fogalma 32-höz (44.), 42-höz (36.), a kurva fogalom 35-höz (36.), a rongyos 31-hez (4.) kapcsolódik. — Minősítő, ha egy helység szokatlan mértékben káromkodós, mint 21 (24.), „csúnyabeszédű" mint 20. (18.). 8. „baszdmegország", mert e káromkodást kötőszóként használják, ezért így is csúfolják őket: „mit csinál anyád, baszd meg? " (8.); ha a „veszekedős" Szolnokra ment férjhez egy lány, kitanították előre: „ott a veszekedés olyan, hogy ha az urad aszondja: az anyád istenit, te mondd rá, hogy az anyád szentségit; ha ő is ezt mondja, te még feljebb mondjad!" (24.). — 45. „puplis", nagyszájú*(48.), „igazi városi: büszke" (44.), „a karcagi marékverő még kötelet sem csinál" (48.), 45. és 42. lakói Jászkun istenek": felvágósak (38.); 11. lakói „nagykimutatásúak" (13.), 12. „a legelmaradottabb, de a legdicsekvőbb" (13.), 60. lakói „gőgösek, hegyesek" (58.). Ide sorolható a pejoratív hangsúlyú csúfolószó is: „Csépa, nemes Csépa!" (58.). 12. népe „istentelen" (12.), hasonlóan 24, 29, 30, „az ördög van benne, egyszer majd felrobban" (27.), de ugyanígy pejoratív jelző, hogy 63. szentes" (60.), vagy hogy 16. „babonás" (12.); Csépa híres léleklátója, ,^szent embere" miatt (57.) kapta közismert „szent Csépa" nevét (57, 59, 60.). Az állandósult jelzők mindig pejoratívak, az elismerés vagy a pozitív önértékelés csak rögtönzött fogalmazásokban fejeződik ki. Leggyakoribb motívum a szorgalom és a vendégszeretet: 24. és 26. lakói „éjt nappallá téve dolgoznak, nagyon rendesek, nagyon güzü népek" (46.), 26. dolgos és vendégszerető (26.), 34. igyekvő (31.), 39.: dolgos és nem verekedős nép (39.), 48. dolgos, munkás (52.), a legdolgosabb a Kunságban (48.), 51. és 52. munkás (52.), 52. a kunokkal szemben "inkább munkás vér, a legmunkásabb" (52.), Tiszagyenda szorgalmasabb, tisztább környezeténél (32.), a pélyiek (Heves m.) nagyon vendégszeretők (10.). Ritkán az önkritika is helyet kap spontán fogalmazásban: 31. vendégszerető, de elégedett, nem igyekvő (31.) — s a kritikák is: 46 nem olyan dolgos és vendégszerető, mint 26. (26.), 11. lusta (13.), 14. szorgalmas, de fösvény (erről rátótiáda is) (13.), 31. nem dolgos és nem 166