Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

122. FALUCSÚFOLÓK (Csalog Zsolt)

122. FALUCSÚFOLÓK I. A tárgyalt téma a címben jelzettnél sokkal bővebb, a környező településeknek címzett falucsúfolókon és gúnyneveken kívül kérdez a kérdőív a környezet érték- és eltérés-értelemben vett mindenfajta minősítésére. Célunk elsőrendűen a minősítések motivációinak, az értékrend szempontjainak felderítése volt, másrészt — a megelőző és következő témák sorában — a táji tagolódásról, a települések kapcsolatrendszeréről kívántunk adatokat nyerni, harmadrészt pedig a falucsúfolókat mint folklorisztikai műfaj szövegváltozatait kerestük. Kérdésünk így hangzott: 1. Jegyezzük le a környező településekre, szomszédos etnikai csoportokra vonatkozó falucsúfolókat, gúnyneveket, illetve az ezekre vonatkozó magyarázatokat! Mi a véleményük a környező faluk lakóiról, a szomszédos etnikai csoportokról? Gazdag anyagunk nem teszi lehetővé a kartografikus bemutatást. 777. A gyűjtött anyag adattárszerű bemutatása Mivel az adatok számos esetben olyan véleményeket fejeznek ki, amelyek bizonytalan és esetleges valóságtartalmából aligha vonhatunk le bármiféle konkrét következtetést, adataink lokalitásánál fontosabbnak tartjuk az ítéletekben kifejeződő szempontokat, ezért tematikus sorrendben haladunk. A minősítések egy bőséges csoportjában a szempont a települések gazdasági helyzete, gazdagsága-szegénysége. A válaszok gyakran először e szempont alapján rendezik a környezetet, felsorolva és minősítve a szomszédos 3-6 települést. A válaszok — ellenkező értelmű jelzés hiányában — a század elejére vonatkoznak. A környékből kiemelkedő gazdag településnek tartják a következőket 9. (4., 12.), 12. (12.), 16. (27.), 24. (46.; 29.: van boruk, gyümölcsük; 30.: a szegény környéken az egyetlen gazdag falu), 25. (27.), 26. (46.), 46. (49.), 58. (57.: „nálunkgazdagabb, pénzesebb"), 62. (64.), 63. (64.), 64. (63., 64.). Szegény települések: 5. (2., 8.), 13. (8. a legszegényebb, nyomorúságáról híres), 27. (27.: "a környéken csak mi vagyunk szegények"), 29. (30.: az egész környék szegény, de különösen 29.), 30. (29., 30.; 31.: annyira nem termett semmijük, hogy a roffi piacon mindent ők vásároltak fel), 56. (57.: "ott aki szegény, az nagyon szegény, az uraktól eldobott kapáiban jártak"), 57. (63.), Tarnaörs, Tárnáméra (4.). A gazdagság-szegénység máskor csak viszonyítva minősül: 32. szegényebb 3I-nél (31.), 57. szegényebb 58-nál (57.), 15. azonos szinten áll 16-tal (16.). A faluk szegénységéről-gazdagságáról a harang beszél; a jászladányi harang így: „dombos kenyér, dombos kenyér! kumpér, kumpérl" (15.), a tiszaroffi harang azt mondja: „minden van, bőven van!", a tiszaburai: „nincsen, nincs, semmi sincsen!" (31.), a tiszainokai (szegény falu): „nincsen só, nincsen só!" (63.), a nagyrévi: „van búzánk, van búzánk!" (63.), s a nagyon szegény Tiszakécske harangja: „hogy éljünk, hogy éljünk!". Elterjedt sztereotípiával: „karcagi toprongyos" (48.), vagy „kenyeretlen Csépa" (56., 57., 61., 62., 63.), vagy bővebb formában: „Kenyeretlen Csépa, Sas is olyanforma, Uggal határos, bassza meg szent János!'" (57., 61.). Ritmikus mondókával: „Inokának nincsen sose kenyere, se sója" (62.). Az exogám házasságokat elítélő szentencia ismert formája: ha rongyos, X-ről, ha rossz, Y-ról házasodik — egy változatában a „ha rongyos, Roffról" változó betét szerepel (44.). Igen sok kötetlen és zárt formájú minősítés utal a települések valamilyen termelési specialitására vagy monokultúrájára. 21-ről: "keszegesek", mert sok volt a halász (20.), 2-ről: "piócások", "csíkosok", mert régen piócaszedő specialistáiról, csíkászairól volt nevezetes (2.), 20-ról: "sulymosok" (17., 18., 19.), " sulymos hátúak" (20.), mert rétjükön sok súlyom termett, azt ették; 4.: "fokhagymások" (6., 11.), „fokhagymaország", „hagymaország" (8.), mert speciális piaci árujuk a fokhagyma és a hagyma volt, ugyanezért „fokhagymások" (38., 41.), „hagymások" (41.) a poroszlóiak (Heves m.) is, 17.: „vöröshagymások", „hagymások" (17., 18., 19., 20.), mert sok hagymát termeltek és asszonyaik házaltak vele a környéken (később ugyanígy a zöldhagymával és a gyümölccsel is); 41.: „sárgarépások" (41.), a szandaszőlősiek „spenótosok" (19.), 59. „tökfalu" (60.), a csányiak (Heves m.) „dinnyések" (1.), 29.: meggyeshasúak" (29., 30.), mert sok meggyük és más gyümölcsük termett. A fentebb közölt formák falucsúfolók; más esetekben tárgyszerű fogalmazásban mondták el az informátorok, hogy a 24. kutatópont bora, gyümölcse révén gazdag (29., 31.), 32. település szőlőjéről, gyümölcséről, korai burgonyájáról nevezetes (31.), Jászkarajenő (Pest m.) paradicsom- és dinnyetermeléséről (20.), 15. libával kereskedik (16.). A tiszakécskeiek a falucsúfoló szerint „dézsások", mert 164