Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
121. ETNIKAI CSOPORTOK (Csalog Zsolt)
121. ETNIKAI CSOPORTOK I. A megye területén két, összefüggő területet elfoglaló etnikai csoport található, amelyeket a jobbágyfelszabadításig eltérő jogi státus, de a jobbágyfelszabadítás után is csak fokozatosan megszűnő közigazgatási elkülönülés választott el az eltérő történetü népesség-közegtől: a Jászság és a Nagykunság. E két jogi különállású egység középkori etnikai alapzata is eltért a környezettől — e szempont jelenkori jelentősége azonban már erősen kérdéses. Kérdésünkkel azt kívántuk kutatni, hogy e két etnikai csoport milyen csoporttudattal rendelkezik, a tudat jelezte határok mennyire esnek egybe azokkal, amelyeket történeti ismereteink alapján vonhatunk meg, s hogy a harmadik elem, a közbülső népességközeg a hovatartozás kérdését illetően milyen tudatformákat alakított ki. 77. 1—2. A település lakói milyen etnikai csoporthoz tartozóknak vallják magukat? Milyen etnikai csoporthoz tartozóknak tartják a szomszédos települések lakóit? 1. A válaszok mindenekelőtt a csoporttudat rendkívüli bizonytalanságát szemléltetik. A ritkán tapasztalható helyes áttekintés a jobbágykori helyzetből és a későbbi közigazgatási határokból indul ki: 44.: „a többi", akik nem kunok és jászok, a Tisza-menti faluk: „falusiak", „jobbágyok", „uraságiak"; 48.: az öt nagykun városon kívül lakók „magyarok"; 37.: a Kunságban kunok laknak, a Jászságban jászok, „mipedig a kettő között tiszamellyéki magyarok vagyunk" (hasonlóan: 29., 30.). Gyakran azonban a közigazgatási hovatartozás jelentőségét abszolutizálják és helytelenül konkretizálják, pl. 4.: „Jász-kezdetűek a jászok", 1.: „jász az, aki a jász területhez tartozott", 8.: „a jászsági járás az jász" — a logika tehát deduktív, és nem vall tényleges etnikai csoport-tudatra, amellett pedig pl. a Jászságba ékelődött nem jász eredetű-történetű települések (5., 13., 14.) esetében félrevezető is. Ezeknek esetében meglehetős zavar tapasztalható: pl. 13.: a Jászságtól való különállás tudata halvány, csak szórványos, esetenként valószínűleg könyv-eredetű, csak egy informátor utalt a jobbágymúltra („nem jász falu ez, csornai premontrei birtok") s nem eligazító a homályos hagyomány sem: „amelyik falu népe legnagyobb számban jelentkezett katonának IV. Béla verbuválásai idején, az megkapta a jász címet". Ténylegesen inkább a nyelvjárás hasonlóságai-különbségei alapján csoportosítják a táj falvait, semmint egy elvont csoporttudat alapján (lásd: 122.). Jellemző a zavar 5. kutatópont esetében, ahol a zömében északról beköltözött lakosság jásznak vallja magát, ugyanakkor a náluk sokkal inkább jászsági eredetű, újólag beköltözött tanyasi népességet következetesen jászoknak emlegetik. A Nagykunság öt városában magukról és általában a legközelebbi szomszédokról tudják, hogy kunok, a távolabbiak megítélésében már jelentkezik a zavar. Mezőtúr minősítése is bizonytalan („kun keverék", „félig kun, félig magyar", „kun" vagy „magyar") majdnem így Túrkevén („leginkább kun"), ahol Kun előnév hiánya lehet zavarkeltő, vagy a nem kun Törökszentmiklóson („Szentmiklós a Kunság tartozéka"); nem kun történetü településeket kun településeken is tartanak kunnak, pl. Kunszentmárton (43., 44. — „Kunszentmárton is kun, csak elkatólikusodott" — 48., 52., 54.); e jászsági kirajzás jász eredettudata meglepően hiányos (magukat „magyarnak", „jászkunnak" tartják, „ezelőtt kunok laktak itt, aztán jászok jöttek be"), de nem talált a gyűjtés kun eredettudatot a főleg a Nagykunságból települt Jászkiséren sem (csak egyetlen, külső vélemény szerint kunok a kisériek). Igen gyakori a zavar megoldására kreált semmitmondó „jászkunok vagyunk" formula (6., 19., 55., 56., 58., 60., 61.): hovatartozásuk kérdését a megye 1949-ig volt nevéből („Jász-Nagykun-Szolnok megye") döntötték el deduktive. A nem jász és nem kun vidékek települései többnyire egyszerűen magyarnak vallják magukat, vagy — gyakran — nem is sikerült választ kapni: a gyűjtő bejegyzése szerint a kutatóponton nincs csoporttudat (20., 31., 32., 59., 62.). A bizonytalan esetekben a magukat jásznak, kunnak vallók is hangsúlyozzák, hogy „a kun is magyar, kunmagyar" (53.), „a kunok is magyarok, csak így vannak elnevezve" (32.), „a jász is magyar" (1., 4., 16.). Ellenkező értelmű zavart tükröz az a válasz, mely szerint „a mezőtúriak is magyarok, csak másképp beszélnek, mint a kunok" (51.). Az etnikai csoporttudatra vonatkozó kérdésre gyakran válaszoltak vallásuk megnevezésével, vagy így: „katolikus magyar, református magyar", s ugyanilyen alapon rendezték környezetüket is. A vallásnak van is némi etnikummeghatározó szerepe, főleg a református — magyar összefüggés hangsúlyozásának esetében, olyannyira, hogy a fegyverneki németség meghatározására ilyen választ is kaptunk: „katolikusok, tehát nem magyarok" (51.). Miután a szomszédos településeket az informátorok igen gyakran csak globálisan minősítették, a 2. kérdésre nem kaptunk elegendő lokalizálható választ. Ezért térképünkön az 1. és 2. kérdés válaszait 162