Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

121. ETNIKAI CSOPORTOK (Csalog Zsolt)

121. ETNIKAI CSOPORTOK I. A megye területén két, összefüggő területet elfoglaló etnikai csoport található, amelyeket a jobbágyfelszabadításig eltérő jogi státus, de a jobbágyfelszabadítás után is csak fokozatosan megszűnő közigazgatási elkülönülés választott el az eltérő történetü népesség-közegtől: a Jászság és a Nagy­kunság. E két jogi különállású egység középkori etnikai alapzata is eltért a környezettől — e szempont jelenkori jelentősége azonban már erősen kérdéses. Kérdésünkkel azt kívántuk kutatni, hogy e két etni­kai csoport milyen csoporttudattal rendelkezik, a tudat jelezte határok mennyire esnek egybe azokkal, amelyeket történeti ismereteink alapján vonhatunk meg, s hogy a harmadik elem, a közbülső népesség­közeg a hovatartozás kérdését illetően milyen tudatformákat alakított ki. 77. 1—2. A település lakói milyen etnikai csoporthoz tartozóknak vallják magukat? Milyen etnikai csoporthoz tartozóknak tartják a szomszédos települések lakóit? 1. A válaszok mindenekelőtt a csoporttudat rendkívüli bizonytalanságát szemléltetik. A ritkán tapasztalható helyes áttekintés a jobbágykori helyzetből és a későbbi közigazgatási határokból indul ki: 44.: „a többi", akik nem kunok és jászok, a Tisza-menti faluk: „falusiak", „jobbágyok", „uraságiak"; 48.: az öt nagykun városon kívül lakók „magyarok"; 37.: a Kunságban kunok laknak, a Jászságban jászok, „mipedig a kettő között tiszamellyéki magyarok vagyunk" (hasonlóan: 29., 30.). Gyakran azon­ban a közigazgatási hovatartozás jelentőségét abszolutizálják és helytelenül konkretizálják, pl. 4.: „Jász-kezdetűek a jászok", 1.: „jász az, aki a jász területhez tartozott", 8.: „a jászsági járás az jász" — a logika tehát deduktív, és nem vall tényleges etnikai csoport-tudatra, amellett pedig pl. a Jászságba ékelődött nem jász eredetű-történetű települések (5., 13., 14.) esetében félrevezető is. Ezeknek esetében meglehetős zavar tapasztalható: pl. 13.: a Jászságtól való különállás tudata halvány, csak szórványos, esetenként valószínűleg könyv-eredetű, csak egy informátor utalt a jobbágymúltra („nem jász falu ez, csornai premontrei birtok") s nem eligazító a homályos hagyomány sem: „amelyik falu népe legna­gyobb számban jelentkezett katonának IV. Béla verbuválásai idején, az megkapta a jász címet". Ténylegesen inkább a nyelvjárás hasonlóságai-különbségei alapján csoportosítják a táj falvait, semmint egy elvont csoporttudat alapján (lásd: 122.). Jellemző a zavar 5. kutatópont esetében, ahol a zömében északról beköltözött lakosság jásznak vallja magát, ugyanakkor a náluk sokkal inkább jászsági eredetű, újólag beköltözött tanyasi népességet következetesen jászoknak emlegetik. A Nagykunság öt városá­ban magukról és általában a legközelebbi szomszédokról tudják, hogy kunok, a távolabbiak megíté­lésében már jelentkezik a zavar. Mezőtúr minősítése is bizonytalan („kun keverék", „félig kun, félig magyar", „kun" vagy „magyar") majdnem így Túrkevén („leginkább kun"), ahol Kun előnév hiánya lehet zavarkeltő, vagy a nem kun Törökszentmiklóson („Szentmiklós a Kunság tartozéka"); nem kun történetü településeket kun településeken is tartanak kunnak, pl. Kunszentmárton (43., 44. — „Kun­szentmárton is kun, csak elkatólikusodott" — 48., 52., 54.); e jászsági kirajzás jász eredettudata meglepően hiányos (magukat „magyarnak", „jászkunnak" tartják, „ezelőtt kunok laktak itt, aztán jászok jöttek be"), de nem talált a gyűjtés kun eredettudatot a főleg a Nagykunságból települt Jászkiséren sem (csak egyetlen, külső vélemény szerint kunok a kisériek). Igen gyakori a zavar megoldására kreált semmitmondó „jászkunok vagyunk" formula (6., 19., 55., 56., 58., 60., 61.): hovatartozásuk kérdését a megye 1949-ig volt nevéből („Jász-Nagykun-Szolnok megye") döntötték el deduktive. A nem jász és nem kun vidékek települései többnyire egyszerűen magyarnak vallják magu­kat, vagy — gyakran — nem is sikerült választ kapni: a gyűjtő bejegyzése szerint a kutatóponton nincs csoporttudat (20., 31., 32., 59., 62.). A bizonytalan esetekben a magukat jásznak, kunnak vallók is hangsúlyozzák, hogy „a kun is magyar, kunmagyar" (53.), „a kunok is magyarok, csak így vannak el­nevezve" (32.), „a jász is magyar" (1., 4., 16.). Ellenkező értelmű zavart tükröz az a válasz, mely sze­rint „a mezőtúriak is magyarok, csak másképp beszélnek, mint a kunok" (51.). Az etnikai csoporttudatra vonatkozó kérdésre gyakran válaszoltak vallásuk megnevezésével, vagy így: „katolikus magyar, refor­mátus magyar", s ugyanilyen alapon rendezték környezetüket is. A vallásnak van is némi etnikum­meghatározó szerepe, főleg a református — magyar összefüggés hangsúlyozásának esetében, olyan­nyira, hogy a fegyverneki németség meghatározására ilyen választ is kaptunk: „katolikusok, tehát nem magyarok" (51.). Miután a szomszédos településeket az informátorok igen gyakran csak globálisan minősítették, a 2. kérdésre nem kaptunk elegendő lokalizálható választ. Ezért térképünkön az 1. és 2. kérdés válaszait 162

Next

/
Thumbnails
Contents