Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

118. ÉPÍTŐÁLDOZAT (Gulyás Éva)

Pápainé aggyon Isten jóestét, Aggyon Isten magoknak is szerencsét. Pápainé ne kívánjon szerencsét, Még az éjjel kioltom az életét. Pápainé kiszalad a kis kertbe, Felkulcsolja két kezét a fejére, Jaj Istenem vedd el az én életem, Ne oltsa ki már a piros véremet. Kati lányom szaladj le a pincébe, Hozzál fel bort az aranyos iccébe. Pápainé nem kell nekem a bora, Még az éjjel piros vérit kiontom. Másnap reggel Pápainé kocsisa, Az ajtókat sarkig nyitva találja. Le-lemegy a harminc gátos pincébe, Ott találja a lányát a vérbe. Harangoznak déli tizenkettőre, Pápainét viszik a temetőbe Viszik viszik a jó hites párjával, Meg azzal a két eladó lányával." (8.) 3. „Tiszaparton, hajlatban van egy csárda, Kibe lakott Pápai úr magába. Jaj, de széles, jaj, de hosszú az az út, Akin ez a kilenc betyár elindult. Pápainé, adjon Isten jó estét! Adjon Isten magoknak is szerencsét! Pápainé ne kívánjon szerencsét, Mert az éjjel szívébe szúrjuk a kést. Jóbarátom, hogy lehet ezt megtenni, A jó embert a pénzéért megölni? Hallgass kutya, mert téged is megölünk, Tégedet is talpig vérbe keverünk! Kati lányom, tartsd ide csak a gyertyát, Hadd vágjam el édes testvéred nyakát! A kocsis is hazajön szép hajnalba, Minden ajtót tárva-nyitva találta. Én Istenem, nem jól van itt a dolog, Minden ajtót tárva nyitva találok.