Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

118. ÉPÍTŐÁLDOZAT (Gulyás Éva)

A 3. térképen jelölt versszakok száma több esetben is csak az emlékezetben megőrződött egymásutániságra vonatkozik, egyes versszakok hiányoznak. Meglepően gyakori a kezdő versszak hiánya (6., 13., 38., 46., 51., 53., 57., 60., 61., 62., 63.), mely a balladát több változatban ismerő kutatópontokon is előfordul (37., 41., 48.). Három, egymást követő versszakot a 7., 28., 31., 37., 47., 60., 61. és 64. kutatópontokon, míg négy egymást követő versszakot a 8., 19., 32., 33., 34., 39., 41., 43., 48., 52. és 56. kutatópontokon tudtak feleleveníteni. A cselekmény fontos mozzanata, a keresztapának, Kasza Kovácsnak a felismerése, melyet versformában a 7., 20., 19., 28., 36., 41., 47., 48., 56., 61. és 63. településeken jegyeztek fel. A ballada záró formuláját — bár több eltérő változatban — már csak a 7., 8., 52., 59. és 62. kutatópontokon ismerték. A viszonylag állandó szövegben kisebb eltérések tapasztalhatók csak, melyet egy példával illusztrálunk, az első versszakban előforduló betyárok számával. Az első versszakot 24 kutatóponton ismerték. A betyárok száma általában kilenc volt, melyet alliteráló sor foglal magában: „Kilenc betyár, kilenc kés a kezében". A 28. és 60. településen egy betyár a 33., 34., 36., 41. kutatópontokon három betyár is szerepel a változatok között. A ballada hangsúlyos verselésü, ritmusa: 4-4-3. Rímképe általában aa-bb, a második versszaké mindig aa-aa, de ez a rímkép más versszakoknál is előfordul egyes variánsokban, pl. a keresztapa felismerése és a záróformula. A gyűjtés során több helyen utaltak a dánosi pusztán történt gyilkosságra, amikor szintén egy kocsmáros családját irtották ki, hallottak az erről készült vásári énekről is, de csak a 14. kutatóponton idéztek fel ebből a balladából néhány verssorból álló töredéket. Szövegváltozatok: 1. „Jaj, de széles, jaj de hosszú az az út, Amelyiken kilenc betyár befordult, Kilenc betyár, kilenc fegyver a vállán, Beköszöntek Pápainé ablakán. Pápainé aggyon Isten jó estét! Aggyon Isten az uraknak szerencsét! Pápainé ne kívánjon szerencsét, Mert az éjjel szívit járja ja nagy kés! Pápainé nagy ijedten kiszaladt az udvarra, A két kezét felkulcsolta az égre, Jaj Istenem vegyél fel a nagy égbe, Piros vérem ne follyon ki a földre. Megkérem én az én keresztapámat Ne ölje meg az én édesanyámat! Tégedet is azért foglak megölni Mért mertél a nevemről szóllitani! Harangoznak déli tizenkettőre, Pápainét viszik a temetőbe. Viszik, viszik az ő hites párjával, Meg avval a szép eladó lányával." (7.) 2. „Jaj de széles jaj de hosszú az az út, Amelyiken kilenc zsandár elindult. Kilenc zsandár kilenc kard az oldalán, Végig mennek Pápainé udvarán. 157