Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

118. ÉPÍTŐÁLDOZAT (Gulyás Éva)

be az ajtón, ablakon, hogy magára vonja az óment. Néhány helyen nem állatot, hanem koldust, cigányt vagy idős embert hálattak a házban első éjszaka. Hasonló célból beköltözés előtt állatot (legtöbbször baromfit) öltek a küszöbön és vérét áldozat gyanánt elcsurgatták a fal mentén vagy a ház sarkaiban. Az állatáldozatnak ez az archaikus módja különösen a megye északkeleti részén ismeretes, de szórványos adatok vannak a megye többi részéből is (7., 24., 25., 46., 52.). A cselekményt a házigazda végezte, a küszöbön vágta el a jószág nyakát és az áldozat végrehajtása után a baromfit elfogyasztották (kakas, csirke, galamb). A 46. településen malacot, kisborjút, fekete tyúkot (52.) áldoztak beköltözéskor. A kérdőívben nem szerepel, de gyűjtéskor igen sok adat került elő arra vonatkozóan, hogy hasonló célból a házat nem fejezik be teljesen abban a hitben, hogy ne haljon ki senki belőle. A Jászságban, Szolnok környékén és a Nagykunság katolikus lakossága körében általánosan elterjedt szokás, hogy egy vályognyi helyet egy évig vakolatlanul hagytak, hogy „ ne kelljen kiadni a vámot". Általában a ház rejtett részén hagytak üres helyet, a hátsó falán vagy a padláson, a patkalyukat nem tapasztják be (6.), az ablakot nem fejezik be (18.), egy gerenda végét meszeletlenül hagyják (45.). stb. Nagykunsági fekete butella, melyet Kunhegyesen egy régi ház bontásakor a kemence falában egy üregben találtak (DMNGY: 85.41.1. HL Nem térképezett adatok A házépítéssel kapcsolatos cselekmények a vizsgált időszakban már ismeretlenek, csak néhány adat van rá. A 13., 32., 37. településeken az első vályogot egy gyerekkel tetették le. Az építőmester közben pálcával jól elverte, hogy emlegesse meg az építést. A 39-es településen csak annyit tudtak, hogy az első vályogot a gazdának kell letenni. Az új házban végzett első cselekményeknek a család egész életére kiható jelentőséget tulajdonítottak. Számos előírás, tilalom szabályozta a családtagok viselkedését. Céljuk kettős: valamilyen szerencsétlenséget hárítanak el vagy szerencsét, bőséget idéznek elő. A hagyomány szerint először kenyeret (3., 13., 19., 24., 57.), kenyeret és sót (6., 12., 21., 28., 52., 54., 62.) kell bevinni a házba, hogy soha ne fogyjanak ki belőle: „a férfi kenyeret, a nő sót vigyen első belépéskor a házba ". Hasonló célból szoktak még paprikát, pénzt (28.), zsírt (24.) is bevinni. Első éjszaka égették a lámpát vagy gyertyát gyújtottak (15., 36., 43.), a 47., 48. kutatópontokon csak a katolikusok szokása. Nincs rá magyarázat. Szokás volt első éjjel az ablakot is nyitva hagyni (43.)., Általánosan ismert hiedelem, hogy teljesül az álma annak, aki az új házban elalvás előtt megszámolja a gerendákat vagy a sarkokat (1., 3., 4., 5., 6., 10., 16., 17., 18., 19., 20., 22., 23., 24., 25., 26., 28., 29., 30., 31., 33., 34., 37., 41., 42., 43., 45., 46., 47., 49., 50., 51., 52., 53., 54., 55, 56, 57 61, 62, 64.). Ez a hiedelem az új vagy idegen helyen először alvóra is vonatkozik. Az új házban végzett első cselekményekhez különösen sok halálra utaló hiedelem fűződik. Széles körben ismert az a hiedelem, hogy az első ottalvó (2, 4, 6, 7, 11, 13, 25, 26, 27 31, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54 58, 29, 55., 30. 56, 59, 60, 61, 62, 64, 66, 67.) vagy az első belépő (4, 5, 12, 26.) meghal. Ennek elhárítását szolgálják a II. 2. pont alatt közölt cselekmények. A 13. településen az új házasok vonatkozásában ismert: aki először elalszik, az hal meg előbb. Meghal az a személy is, aki a következő tárgyakat először viszi be a házba: asztalt (4, 6.), ágyneműt (2, 9.). Ezért cigánnyal szokták bevitetni, fizetnek neki érte. Gulyás Éva 155