Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

118. ÉPÍTŐÁLDOZAT (Gulyás Éva)

118. EPITOALDOZAT I. Kérdéscsoportunk a házépítéssel, új házzal kapcsolatos áldozati cselekményeket vizsgálja. Az épülő ház vagy más építmény falába áldozat gyanánt élőlényeket illetve különböző tárgyakat helyeztek el, hogy a hely szellemét kiengeszteljék. Ez az archaikus áldozati cselekmény koronként más-más céllal és formában napjainkig fennmaradt. Kérdéscsoportunk azt vizsgálja, hogy az emberemlékezettel elérhető időszakban (a századfordulótól napjainkig) az építőáldozat milyen formáit ismerték me­gyénkben, valamint milyen áldozati cselekményeket végeztek a háziak beköltözés előtt. Ezen kívül fel­soroljuk az új házban végzett első cselekményekhez fűződő hiedelmeket is. II. 1. a)—b) Mit tesznek az épülő házfalába? Az építőáldozat legősibb formái: az ember- és állatáldozat. Kezdetben élő embert, elégetett hamvát vagy vérét tették az építmény falába. Ennek emlékét őrzi az a jászladányi cigányok (16.) körében ismert cselekedet, hogy egy ember árnyékának megmért vesszejét befalazták a házba. A néphit szerint „ ahány sukkot tesz ki a vessző, annyi évig él az illető a házban". A 41. településen szentelt botot helyeztek a fal­ba, ami szintén ennek a cselekménynek elhomályosult emléke lehet. Szélesebb körben ismert és változatokban gazdagabb vizsgált időszakunkban az állatáldozat. Az 55. településen élő kakast tettek a fundamentumba, hogy „korán kelők legyenek". Ezen kívül macskát (52.), újszülött kismacskát (32.) falaztak be. Az 54. településen a fundamentumra birka vérét, vagy pe­dig a küszöb alá csirkevért (36.) csurgattak. Gyakoribb volt, hogy nem élő, hanem döglött állatot vagy jelképesen annak valamelyik részét falazták be. A 26. településen szárazbékát (döglöttet), állatbőrt vagy szarvat, ezen kívül döglött macskát (41.), egy kosár állattollat (szárnyasét) tettek jelképesen a fal­ba. Az ember- és állatáldozatnak csupán ezek a szórványos emlékei élnek megyénkben. Elterje­désükből arra lehet következtetni, hogy valamikor szélesebb körben ismerhették. A vizsgált időszakban megyénkben általánosnak mondható, hogy az épülő ház fundamentumába pénzt, írást (üvegben, cserépben, rajta az építők nevével, az építés idejével) és egy üveg italt (bor, pálinka) helyeztek azzal a céllal, hogy az új ház ne követeljen áldozatot. Ezen kívül szokás volt még különböző egyházi szereket, szentelményeket a falba vagy a fundamentumba tenni: szentelt vizet (1., 3., 4., 15., 16., 25., 28., 42.), szentelt gyertyát (15.), imakönyvet (10.), melyeknek gonoszelhárító szerepet tulajdonítottak. Szórványos adatok szerint tettek még a ház falába do­hányt (1.), lópatkót (3.), sót (7.), fegyvert (41.). A 8., 60. településeken öreg falat hagytak benne, hogy ne követeljen áldozatot. Az áldozat behelyezésével, illetve a házépítéssel kapcso­latos cselekményeket ld. a III. pont alatt. 2. Új házzal kapcsolatos áldozati cselekmények Általánosan ismert hiedelem, hogy az új ház áldozatot követel: „Az új ház hoz vagy visz!" — mondták az adatközlők, vagyis születés vagy halál várható. Élénken él az a hiedelem, hogy aki először belép az új házba, vagy első éjszaka ott al­szik, hamarosan meghal. Ennek elhárítását szolgálta az a cse­lekmény, hogy első éjszaka állatot (macska, kutya, baromfi) hálattak a házban vagy beköltözés előtt kutyát, macskát löktek XVIII. századi tiszafüredi ivókupa, melyet az istálló falába építve találtak (Tiszaszöllős, Csalog Zsolt rajza) 154

Next

/
Thumbnails
Contents