Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

116. SZITKOZÓDÁSOK (Pócs Éva)

(nyilván a névazonosság miatt létrejött kontamináció — 3., 9., 10., 13., 16., 24., 60., 61.), néhány rángatódzásra, görcsökre (34., 38.; 58. — összeesés, tajtékzó száj is), fekélyre, sebre (36., 41., 48., 55.), egy-egy adat szívrohamra (59.), rossebre (50.), végül néhány adat általában betegségre, csúnya betegségre, fertőző betegségre stb. A szólások legáltalánosabban a megesz igét tartalmazzák (szórványosan kiesz, elesz, leesz is); ezenkívül viszonylag nagyobb számban a rág (és megrág, elrág, kirág, szétrág) igét; a többi alak esetleges előfordulású. 3. íz Példák: „Az íz egyen meg!" (48.). „Az íz egye meg a májadat!" (17.). „Az íz rágja le a csöcsödet!" (55.). Az ízzel kapcsolatos szólások (és a vele kapcsolatos betegség elképzelések) nem általános eltérjedésüek (sok helyen nem ismernek rávonatkozó elképzelést, és a szólásokat nem használják, illetve cigányoknak tulajdonítják, tőlük hallották). A meghatározások leginkább rákra vonatkoznak (1., 3., 9., 10., 25., 27., 30., 38., 40., 43., 44., 46., 63.); kisebb számban (nyilván a névazonosság miatti másodlagos kapcsolódás révén ) ízületi betegségekre (19., 39., 55., 58., 59., 60.), néhány adat sebre, kelésre, rothadó húsra (11., 15., 42.), arcsebre, orrsebre, rothadó orra, orron lévő rákra (13., 23., 34.), szórványosan csúzra (41.), torokgyíkra (2.), beteg inakra (53.); néhány szórványos adat pedig általában betegségre, rossz betegségre stb. A vele kapcsolatos igék közül döntő többségben van a megesz (és szórványosan kiesz, leesz), míg a többi csak esetleges előfordulású. III. Nem térképezett adatok A nehézség, frász és süly betegségnevekről összefoglalóan a következőket mondhatjuk: A süly ismerete és a rávonatkozó szólások használata nem látszik általánosnak. Leginkább sebként, illetve rosszindulatú, állandóan terjedő, gyógyíthatatlan bőrbetegségként határozzák meg, ami leeszi a bőrt (pl. 39., 43.), és leginkább az arcon (pl. 18., 20., 25., 58., 60., 61.) van. Másik majdnem ilyen gyakori meghatározás az orr pirossága, orron lévő rák, rothadó orr, gyógyíthatatlan seb az orron (pl. 4., 10., 15., 16., 17. stb.), de sokféle egyéb ember és állatbetegség előfordul. Ami a rávonatkozó szitkozódásokat illeti, leggyakoribb a megesz és beléesik ige használata. A frászon döntő többségben görcsöt, rángatódzást értenek, főleg gyerekeknél pl. 9., 16., 18., 20.); sokszor kimondottan fogzó gyerekeknél; ilyenkor nevezik fogfrásznak is (pl. 1., 2., 4., 10., 19., 22., 23., 63., 64.). Ha felnőttek betegségének tartják, akkor gyakran a szájhabzást is hozzátartozónak érzik (pl. 45., 60., 61.), illetve a beteg földhöz vágja magát (45.). Más nézetek szerint a fogzó gyerek betegsége, de nem görcs, hanem hidegrázás, hideglelés, láz (pl. 8., 12., 17., 46.); illetve nem gyerekbetegség, hanem egyszerűen hidegrázás, hideglelés (pl. 25., 27., 42., 48., 50., 53., 54.). Néhány esetben szívbajnak, szívrohamnak, epilepsziának, idegbajnak, szórványosan pedig sok egyéb betegségnek minősítették a frászt. A szitkozódás okban döntő többségben a kitör ige szerepel, kisebb mértékben a beléáll, néhány esetben pedig a rámegy, illetve rájön; szórványosan néhány egyéb alak. A nehézség meghatározása nagyon hasonlít a frászéhoz, illetve nyavalyáéhoz, elsősorban görcsöt jelent (pl. 3., 15., 41., 68.), sokszor említenek szájhabzást, összeesést is (pl. 45., 58., 60., 61.); másrészt gyerekeknél jelentkező görcsöt, esetleg fogzás esetén (pl. 9., 16., 39.); vagy általában hidegrázást, hideglelést (pl. 3., 19., 29., 34., 35.). Említenek ezen kívül szívbajt (pl. 33., 48., 51., 54.), epilepsziát (pl. 12., 39., 43.), idegbajt (pl. 3., 6., 38.), szórványosan pedig mindenféle egyéb betegséget. A szitkozódások leggyakrabban a kitör igét tartalmazzák, kisebb mértékben a beléáll, elüt igéket, szórványosan néhány egyéb alakot. A betegség elképzelések és a velük kapcsolatos szitkozódások formai változatainak kapcsolatáról összefoglalóan a következőket mondhatjuk: A nyavalya, nehézség és frász meghatározásában dominál a görcs, görcsös állapot, egyúttal legintenzívebb velük kapcsolatban a kitör ige használata. A fene és íz egyaránt sebet, illetve testfelületén látható elváltozásokat jelent elsősorban; velük kapcsolatban dominál a megesz illetve rág ige. Sülyre vonatkozó adatunk túl kevés bárminek a megállapításához. Mivel ilyen különbségek tapasztalhatók, valószínű, hogy azokat az igéket, amelyek mind az öt betegséggel kapcsolatban használatosak, nem érdemes vizsgálnunk (ilyen pl.: beléáll, beléesik); valamit jelenthet viszont (a további kutatás számára) az, ha egy-egy ige csak e két csoport egyikével kapcsolatban fordul elő. Ilyenek a nehézség-nyavalya-frász csoportjában az elüt-beléüt-megüt és a rámegy-rájön. Pócs Éva 151