Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
115. TŰZETETÉS (Pócs Éva)
90. téma) van szó, hanem inkább arról, hogy a halottal kapcsolatba került dolgok tisztátalanok, érinthetetlenek, meg kell őket semmisíteni. A halott ittfelejtett, túlvilágon hiányzó holmijának tűzbe dobása, a tüz közvetítésével a halottnak küldése már sokkal inkább kifejezi a tűz közvetítő szerepét (28., 42., 56., 67, 47.), míg általában a halott holmijának a tűzbe dobásával megint inkább a halottal kapcsolatba került dolgok megsemmisítéséről lehet szó, bár nincs kizárva itt sem a halott után küldés gondolata (18., 19., 31., 32., 43., 52., 59, 64, lásd: 89. téma). A háznál végzett gyónás és az utolsó kenet maradékai (kenyér, só, néha szenteltvíz) tűzbe dobása általánosnak látszik a katolikus lakosság körében. Erre vonatkozóan egyetlen magyarázatot kapnak: „mert szent dolog", tehát a tűz ez esetben a profánnal való érintkezéstől védi a szentelt tárgyat; egyúttal itt sincs kizárva a halott tisztátalanságától való félelem. Az ünnepi ételmaradékok esetében megint csak az ünnep által megszentelt (a húsvéti ételek — 40, 42. — esetében esetleg valóban meg is szentelt) ételek profántól való óvásáról van szó. Pl. a húsvéti szentelt ételek maradékait (csont, morzsa, tojáshéj) azért teszik a tűzbe, mert az meg van szentelve, „ne járjanak rajta". De e vonatkozásban is felbukkanhat a halottnak adás motívuma (29. — a tüz mint túlvilág felé közvetítő); valamint a tartozékokkal való rontás megelőzés tűzbe dobással: a húsvéti szentelt étel maradékait azért kell a tűzbe tenni, hogy „ne rontsák meg ételét-italát" (42.). A karácsonyi morzsát, a karácsonyi vacsora maradékát, amelyet országszerte — és a megye egy részében is — a legkülönbözőbb mágikus célokra használnak, néha a tűzbe szórják (5, 7, 63.) éspedig két esetben kimondottan túlvilági lények táplálása céljából: „Hadd legyen az angyalkáknak is" (7.), illetve a halott lelkiüdvéért (5.) — egyébként a kenyér tűzbedobása — az utolsó kenettel kapcsolatban említett eseteken kívül — csak szórványosan fordul elő (25.; 30. — morzsa; 31. — morzsa). Két adat éppen a kenyérrel (41.: lángossal) kapcsolatban mutat bizonyos áldozati jelleget: valamilyen baj elhárítására mintha egyenesen a tűznek adnák az ételt: „ne legyen tűz" (38.); ha az embernek vagy állatnak baja van „ne legyen meg a te szent akaratod" szöveg kíséretében (41.). Egy adat szerint a kenyérrel együtt — hasonló céllal — sót is tesznek a tűzbe (38.); egyébként a só többnyire a kenyérrel együtt fordul elő az utolsó kenet kapcsán említett esetekben, illetve a halottnak kitett étel tűzbedobása (22.) szintén kenyér és só együttes tüzbedobására vonatkozott. Az országszerte elterjedt cselekmény: főzés közben leeső tészta tüzbedobására is csak három adatunk van: a magyarázat itt is vonatkozhat túlvilági lények etetésére: „halott lelkiüdvéért" (5.), „hogy az angyalok is egyenek" (25.). A kenyér kerülhet a tűzbe tisztelt volta miatt is: a morzsát azért kell a tűzbe dobni, és nem a szemétbe, „mert Krisztus teste" (30.). Hasonló okból dobnak a tűzbe szentelt tárgyakat: a szentelt gyertyát (az utolsó kenet maradékaival — 9.); vagy a szentelt barkát is azért dobják a tűzbe, mert nem szabad kidobni (16.); a tűz sem lehet akármilyen: tiszta venyigéből készült tűzön kell elégetni a barkát (55.). A barka tűzbedobásának másrészt bajelhárító jellege is lehet: villámcsapás ellen dobják a tűzbe (10.), vagy azért, hogy ne legyen sok légy (9.). E két hiedelem közismert országszerte; valószínűleg a gyűjtés hiányosságai miatt képviseli megyénkben csak egy-egy adat. Az anyatej (lásd: 85. téma) tűzbe öntésével kapcsolatban is megtaláljuk a tüz mint túlvilági közvetítő gondolatát: akinek folyt a melléből a tej, a tűzbe fejt, mert ha a gyerek meghal, a másvilágon utánajár oda, ahová öntik (20.). Másrészt a kifejt tejet csak tűzbe volt szabad önteni, „nehogy elvigye a hangya" (6, 25.) — itt világosan a tartozékokkal való rontás megelőzéséről van szó. A tej apasztása céljából, vagy elvitt, elkötött anyatej visszaszerzése céljából (2, 12.) is öntenek, fejnek tejet a tűzbe (12.: első fejés). III. Nem térképezett szórványadatok A halottas ház szemetének tüzbedobására vonatkozó adat (25.) a tisztátalan holmi tüz általi elpusztításának körét gazdagítja: a sebkötöző rongy racionálisan is indokolt tűzbedobása csak azért érdekes, mert egy esetben (39.) hiedelem-jellegű magyarázat fűződik hozzá: hogy ne keletkezzék másik seb mellette (tehát tulajdonképpen rontáselhárító cél). A kikelt kiscsirke tojáshéját is szokás tűzbe dobni (39.; 25.: hogy ne legyen tetves). Pócs Éva 149
