Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

110. IJEDTSÉG GYÓGYÍTÁSA (Pócs Éva)

gyerek az anya ölében a gerenda alatt ül, lepedővel leterítik, a tányér vizet a szívére teszik (39.). Az ólmot keresztben öntik a vízbe (52.). Ha szívalak jött ki, meg van rontva (43. — ez esetben tehát az általánostól eltérően nem az okozó alakját adja ki az ólom). Öntés előtt a vizet megmérték a gyerek feje fölött (három kanállal mértek bele — utána az ajtó sarkára öntötték a vizet visszakézből, kanalanként: ha meg volt ijedve, néggyel lett — 42.; a vízmérés gyakori kísérőcselekménye mindenfajta mosdatással, fürdetéssel kapcsolatos mágikus gyógyító eljárásnak országszerte). Egyébként úgy látszik, hogy maga az öntés számít elsősorban gyógymódnak, az ólomfígura további felhasználásáról csak két esetben tudunk: Öntés után kilenc napig óvták a beteget attól, amitől megijedt (amit az ólom formája kiadott) vagy három napig az öntvényről ivott (52.). Öntés után az ólmot a beteg feje alá tették (68.). Az ólomöntés pontos szabályok szerint végrehajtott, amellett sokféle mágikus kísérőelemmel társuló, más jellegű eljárásokat is magához vonzó, azokkal könnyen kontaminálódó, amellett a térkép tanúsága szerint általánosan elterjedt eljárásnak látszik. Ugyanezt mondhatjuk a füstölésről is, azzal a különbséggel, hogy a füstölés általában minden gyógyító-tisztító-rontáselhárító célra használatos alapvető mágikus eljárás, amelyet sokszor egy-egy specifikus elem tesz sajátosan egy mágikus célhoz tartozóvá (lásd pl. 85. téma). Ilyen elem pl. esetünkben az ólomöntés által kijelölt, ijedtséget okozó személy (vagy állat) tartozékaival való füstölés. Jellemző a sokféle mágikus kísérőelem társulása, a füstölés önmagában mindennapi műveletét ezekkel téve mágikussá: A füstölés történhet bölcső alá helyezett sátánfűvel (51.) szent György napon szedett kakukkfüvei (42.), a beteg vagy anyja hajával (43.), az ijesztő személy hajával és kötődarabjával, a füstön háromszor átemelve a gyereket (32.); az ijesztő hajával és gatyamadzaggal (31.), az ijesztő kutya szőrével (44., 48.), az ólomöntés kiadta állat szőrével (39.), az ijesztő állat vagy ember hajával, illetve szőrével (39., 41.), az ólomöntés kiadta ember vagy állat hajával, szőrével, ezzel együtt 9 sarokról szedett pókhálóval (cirokdarabbal szedték le a pókhálót), egy darab száraz macskaszarral, 9 csutkavég parazsán, úgy, hogy a letakart gyereket és külön az ágyneműjét is keresztirányban rázogatták a füstön; ha egyszer nem használt, ismételték (42.). Az ólomöntés gyakoriságához képest igen szórványosnak látszik az ólomöntés által kijelölt ijesztő személy tartozékaival való füstölés; ez is jelzi, hogy az ólomöntés tudakozó eljárásából már sokkal inkább önálló gyógyító cselekmény lett. Egy adatunk szerint az elégett párnahaj füstjén való füstölés után a hamut különböző gyökerekkel teába főzik, és megitatják a beteggel (32.). Valódi ráolvasás-szöveg (talán nehezen gyüjthetősége miatt) nem került elő, holott léteznek sajátosan ijedtséget gyógyító szövegek is. Csak egy visszafelé számláló szövegről tudunk (9-l-ig — 52.), továbbá egy mondóka, ráolvasás-funkcióban: „Áj, máj, fáj, tarka fecske golyót hány, szedd fel, edd fel, ha meggyógyul, neked jó." (26.). Szép számú adatunk van egyházi imádságok ráolvasás-funkcióban való használatára: Naponta kétszer imádkoznak a betegre (58.); más esetekben a Miatyánkot mondják el, többnyire valamilyen mágikus kísérő körülménnyel: visszafelé (31., 34., 39., 51., 52.), ámen nélkül (34., 37., 66., 68.), kilencszer (34., 37., 39., 51.), háromszor (66., 68.), háromszor, egy ámennel (47.). Az egyházi szövegek ilyenfajta mágikus használata hasonló a különböző egyházi, szent objektumok mágikus célra való használatához. Jellemzőnek látszik, hogy a Miatyánk „kiforgatva" történő használatára csupán református helyekről van adatunk! Előfordul, hogy az ima nem ráolvasásként (helyett) használatos, hanem a ráolvasást kíséri, mint hatásfokozó elem: A ráolvasást ima (8.), többször elmondott Miatyánk és Üdvözlégy (26.), három Miatyánk egy ámennel (47.), vagy ima és keresztvetés (13.) kíséri. Több adatunk van a ráolvasás kísérőkörülményeire, valamint a ráolvasó személyére nézve (a ráolvasás hathatósságához — a hit szerint — a szövegileg pontos interpretáláson kívül — a pontosan meghatározott körülmények között való elmondás is fontos). Gyakran a helyi (néha megnevezett) gyógyítóasszony, tudós, vagy a bába végzi (34., 37., 43., 44.), kezét a beteg szívére teszi (43., 34.); a beteget ölbe veszi, kezét a beteg fejére és szívére téve (52.), vagy jobb kezét szívére (47.) téve. Kilencszer (45.), naplementkor (52.), éjfélkor (53.) kell ráolvasni. Ha a gyerek maga is el tudja mondani, jó ha maga mondja (52.). A ráolvasás lehet 125