Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

110. IJEDTSÉG GYÓGYÍTÁSA (Pócs Éva)

önálló gyógyító módszer is, de társulhat egyéni gyógymódokkal, így az ólomöntéssel (52.), fürdővel (62.), koponyapor megitatásával (48), szentelt gyertya gyújtásával (53.), gyógyszer beadásával (52. — az említett számláló ráolvasás). III. Nem térképezett adatok A vízitatás általánosan elterjedt, a községek majd mindegyikéből van erre vonatkozó adatunk. A locsoláshoz hasonló hatású racionális gyógymód. Néha háromszor végzik; ezzel a mágikus hatásfokozással mintegy „hiedelmesítik" a módszert (háromszor, vagy három korty vizet itatnak: 13., 18., 20., 22., 25., 28., 29., 30., 39., 53., 54., 56., 58., 59., 61., 68.; kilencszer itatnak: 20., 48.). A vízitatás után esetleg pisiltetik a gyereket (61.), vagy csak pisiltetik (62., 63.). Egyszerű, mindennapi, de esetleg pszichikai hatású gyógymódok még: Még egyszer meg kell ijeszteni a gyereket (1.), hátbaverik, nyakonvágják a megijedtet (4., 45., 66.). A lemosás, borogatás, gőzölés alkalmazása is lehet adott esetben racionálisan indokolt: a beteget állott vizes ruhával mosdatják (10.); a szívét ecetes ruhával törlik (6.), ecettel mossák (7.), vizes borogatást tesznek rá (13., 55.). Előfordul az is, hogy az anyja vizeletével mossák az arcát, majd szenesvízzel a szemét; ha ez nem használ, anyja hálóinge aljának visszájával törlik az arcát (7.); kendermagfőzettel (13.), vagy vízbe dobott égő parázzsal (55.) gőzölik. Változatos adatsorral rendelkezünk a betegnek beadott gyógyszerek vonatkozásában — ezek közül speciálisan az ijedtséghez tartozónak látszik (országszerte és itt is) a több helyen előforduló álkörmös itatása (48., 51., 54.). A többi részint közönséges, „mindenre jó" tea, részint valamilyen speciális készítmény (amelynek mibenlétére nem mindig derül fény): herbatea (13.), bodzatea (12.), tea fenyő hobólyából (12.), vízben csíráztatott bazsalyikommag leve (39.), élve elégetett szarkafíóka hamuja teában (52.), összetört szárított béka vízben (54.), disznó szívében maradt vér összetörve (33.), patikából vett sárkányvér (35.), lisztláng (vízbe tett liszt — 64.), ondályfü főzete (főzés előtt egy napig áztatják — 58.), valamilyen fű megfőzve (48.) vagy pálinkába áztatva (52.), disznó megtört felső foga (68.). E többé-kevésbé „racionális"-nak mondható gyógyszerekhez képest kevés a mágikus jellegű: Ilyen a hét korty márciusi hólé itatása (48. — ez egyébként szokványos, bármilyen betegségre jónak tartott szer); vagy egy bonyolultabb eljárás révén nyert gyógyszer (a készítés során ráolvasást is alkalmaznak): ökörfarkkóró megszárított virágját adják be hétfőre eső kenyérsütés kormával keverve, ételben vagy italban (a kormot a kemence üstökéről seprik le, a ráolvasást az ételbe keverés közben mondják — 52.). A. fürdetés összetettségében az ólomöntéshez hasonló mágikus gyógyító módszer lehet, azzal a különbséggel, hogy mint általános gyógyító-tisztító-gonoszűző eljárás mindenfajta célra alkalmas; időnként-helyenként az ijedtség gyógymódjaként is ismert. Kevés adatunk mindegyike másfajta fürdőre vonatkozik. A fürdővízbe tett lenmagliszt (41.) kivételével minden adat bizonyos mágikus módszerek pontos előírását tartalmazza, a hatást szokványos mágikus kísérőelemekkel fokozva: Éjfélkor 12 sírról szedett föld főzetében (46.), kilenc sírról hozott földet a fürdővízbe téve (62.) fürdetnek. Fürdetéskor a teknő négy sarkára sót tesznek, azt visszakézből lökik a vízbe. Egyúttal olvasztott ólmot öntenek a fürdővízbe, az ólom alakja kiadja, mitől ijedt meg a beteg. Rongyon leszűrik a vizet, szőrt találnak benne, amelyet tűzbe dobnak. A hit szerint ez annak az állatnak a szőre volt, amitől megijedt, a szőr a köldökbe jutott és szúrta (39. — az ebagosság — lásd: 84. téma — gyógymódja kontaminálódik itt az ólomöntéssel). A fürdetés, mosdatás is társulhat a már említett vízmérésse\ (10.; 57.: három kanál vízzel mosdatják, majd a pendely visszájával törlik, ezután a víz megmérve kilenc kanállal lesz; az ajtó sarokvasára öntik). Egyéb — mágikus módszerekre vonatkozó — szórványadataink: szenesvízzel mossák a beteg arcát háromszor, majd a vizet az utcára öntik, hogy széthurcolják a betegséget (9 parazsat tesznek a vízbe; ha leülnek a parazsak, meggyógyul a beteg; ha nem ülnek le, mindig ijedős lesz — 12.; egyébként ez a szemverés általánosan elterjedt gyógymódja). A beteg kötényét széthasították, és átdobták a háztetőn (15.), a beteget az asztal alatt átbújtatták (23.). Perecet sütöttek, amin a gerenda alá állva háromszor átbújtatták a beteget (38.). A gyereket a paphoz vitték megáldatni a templomba (27., 30). Kilenc cirokbabát (bennük 10 krajcárosokkal) napkelte előtt hátradobtak a keresztúton (47.). Nem említjük az ötletszerűen összegyűjtött, merőben más jellegű, a halottól való félelemre, megijedésre és annak gyógyítására vonatkozó adatokat. 126