Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

109. LIDÉRC (Pócs Éva)

109. LIDÉRC I. A lidércre vonatkozó kérdéseink így hangzottak (a példákat rövidítve közöljük): Mit neveznek lidércnek (pl. gazdája kívánságát teljesítő csirke; levegőben repülő, kéményen berepülő tüzes lény; lámpást vivő ember; tüzes ember; elásott kincset jelző tüz; lólábú, lúdlábú emberalak; házastárs, szerető képében megjelenő férfi vagy nőalak; torz apró szörnyeteg)? Miből lesz a lidérc (pl. hónalj alatt kiköltött tojásból; elkárhozott lélekből; a földet rosszul mérő mérnökből)? A lidérc tulajdonságai (pl. gazdája kívánságát teljesíti, gazdája szeretője, járókelőkre vagy kocsikra ránehezedik, gyalogosokat megtéveszti, nem lehet megközelíteni, gazdáját elsorvasztja). Hogyan lehet tőle megszabadulni (pl. teljesíthetetlen feladatot adnak neki, fába beékelik, olvasószemmel pusztítják el)? A fenti alakok gyűjtését akkor is kértük, ha nem lidérc a nevük; egyben kértük nevük rögzítését (pl. lüdérc, ludvérc, lucifer, ördög, iglic, mit-mitke). A lidércre vonatkozó hit és szájhagyomány a magyar népi hitvilág egyik leggazdagabb, legösszetettebb hiedelemkörét képviseli. Tulajdonképpen több különböző természetfeletti lényre vonatkozó hitről van szó, amelyek a részben közös elnevezés és bizonyos közös vonások miatt a különböző területeken változó módon kontaminálódnak. Nem térve itt ki arra a kérdésre, hogy ez az összetettség mikor és hol jött létre, csak azt hangsúlyoznánk, hogy az egész komplexum fő vonásai a következők: fény-jelenség, szexuális jelleg, segítő szellem-jelleg. Csak elnevezése révén vonódik a körbe a boszorkány-hiedelemkörbe tartozó (a boszorkány egyik eredeti — 'éjszakai nyomó szellem' — értelmének megfelelően) lidércnyomás-elképzelés, és laza a kapcsolat a lényegében szintén nem ebbe a komplexumba tartozó, de fényjelenség-mi volta révén, gyakran azonos elnevezése révén ide is kapcsolódó lidércfény-tüzesember jelenségkomplexummal. A lidércre vonatkozó eddig ismert adatok alapján úgy tudtuk, hogy az ország középső részén nem ismeretes a Nyugat- és Kelet-Magyarországon ismert repülő fényjelenség, a földre szállva távollevő szerető, férj stb. képében megjelenő lidérc; és dominál a segítőszellem-jellegü lidérccsirke képzete; gazdag anyag képviseli viszont a lidérc fény-tüzesember jelenségét, és ismeretes — az egész nyelvterületen elterjedt — lidércnyomás fogalma, és e három jelenségcsoport (itt) lényegében független egymástól. A gyűjtés eredménye igazolta e feltételezést, emellett hasznos volt, hogy egy összefüggő területről egyszerre kaptuk meg a lidérc minden vonatkozását, minden, valamilyen ok miatt a lidérc körébe vonható jelenséget, így láthatjuk az e jelenségkörön belüli és a kivezető rokonsági szálakat, a kontamináció mikéntjét; az egyes jelenségek egymás mellett élésének módját és intenzitását, amellett a lidércre vonatkozó hiedelemanyag tematikusán is gazdagodott. II. LA lidérc és tüzes ember jelentései Vázolt problematikánk egyik szálát a terminusok és a hozzájuk tartozó jelentések viszonyának tisztázásával lehet kibogozni, mivel a különböző eredetű jelenségek sokszor csak a részben azonos elnevezés révén tartoznak össze. Térképünk kartográfiai tanulságot nem ad (csak annyit, hogy a hagyományőrzőbb területek itt is dominánsabban kirajzolódnak). A következők derültek ki: A lidérc elnevezés elsősorban gazdáját segítő csirkét jelent. (Ennek részletezésére második térképünk kapcsán még kitérünk). A 'satnya, sovány csirke vagy ember' jelentéssel olyan helyeken is találkozunk, ahol a lidérc (mint természetfeletti lény) semmilyen formában nem ismert (de lehet együtt is a két jelentés) bizonyítva, hogy a szólás, elszakadva az eredeti jelentéstől önállóan is terjedhet. Az ezzel kapcsolatos szólások illetve kifejezések sokaságából csak néhány példát idézünk: „Jaj de sovány vagy, úgy nézel ki, mint a lidérc" (12.) „Jaj de kis lidérc" (csirkére — 17.). A sovány gyerek: „kis lidérc" (29.). A lidércfény elnevezés vonatkozhat éjjel időszakosan fellobbanó, vagy mozgó, bolygó tűzre, fényjelenségre, valamint megszemélyesített (emberalakú) lényre (akit azonban inkább tüzes embernek, tüzes mérnöknek neveznek) egyaránt. A részben közös elnevezés révén a jellemvonások is keverednek, illetve a lidércfény-elképzelés kontaminálódik még az elásott pénz tisztulásával is (lásd: 100. téma): amennyiben néha éppen a kincs fölött égő lángot illetik a lidérc elnevezéssel (6., 13., 20., 60.; az „arany tisztítja magát ... ez a lidércláng" — 55.). Az éjszaka fellobbanó bolygó fényre vonatkozó hiedelmek szegényesek: „ne menj oda, mert lehúz a lidérc" (12.), ha valaki megközelíti, eltűnik (28., 54.) — 120