Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

107. TUDÓS PÁSZTOR (Gulyás Éva)

A zagyvarékasi néphit szerint egy ismeretlen lény (boszorkány) akarta szétriasztani éjjel a nyájat: „Másszor meg valami éccaka bement a marha közé, így csinált: brrrl, aztán mind szétszaladt a marha. Nem látták mi lehetett az. Másszor meg, szinte pásztor volt az apám, már olyan 9-10 esztendős lány lehettem. Azt mondta apám, idehallgass kislányom, kelj fel. Hát oszt, amikor elment én féltem és kiültem a gunyho elejbe. Azt mondta, vigyázz kislányom, ki ne induljon a marha. Lesek én, ülök a gunyho ajtajába, hát egyszer csak felnyúlik egy nagy magas feketeség, a marha mind szétszalad... " (25.) A pásztorok különböző módon igyekeztek megakadályozni, hogy szétugrasszák a nyájat. A tiszaőrsi és tiszaderzsi pásztorok tömjént hoztak a templomból és azzal körülfíistölték az állást kiveréskor. A jászszentandrási néphagyományban fennmaradt az a történet, hogy a tudós pásztorok különböző módon képesek egymáson bosszút állni. A pásztorok egymás legelőjére hajtották a jószágot, amiért a következő módon vettek elégtételt: a pásztor leterítette a subáját és bottal ütlegelni kezdte, az ütések a haragosa hátán csattantak. Erre a másik pásztor is leterítette subáját és ő is ütlegelte a bottal, így verték meg egymást. Gulyás Éva 117