Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
107. TUDÓS PÁSZTOR (Gulyás Éva)
„Volt egy ilyen juhász itt Várkonyban. 105 évesen halt meg tavaly. Az furulyázott és összeterelte bármikor a birkát. "(8.) „A juhászok csinálták ezt. Ha úgy szétszaladt a nyáj, belefújt egy sípba és így megállította őket." (14.) „Beszélnek egy öreg, Békésből származott pásztorról, aki emberi csontot tett csuporba és pálinkával leöntötte. Ezzel tudta összetartani a nyájat, hogy ne széledjenek szét. A csuprot a kunyhójában tartotta." (51.) „Szél Gábor kunhegyest csikós a gubát meglóbálta a feje fölött, majd földhözvágta, a csikók megfordultak tőle." (4.) Meséltek egy nagyiváni csikósról, aki négyszáz lovat egyetlen lépés nélkül egybetartott apró ostorpattogtatásokkal: "A csegei mínest de féltették tülle. Mer ha az csak a közelibe ment, hát úgy széjjelkergette, hogy ha harmadnapra Mezőhegyesrül meg mindenünnen össze is szedték, hát tizenöt híja volt biztosan. A magáét meg, a négyszáz csikót úgy tartotta egybe, csak piciket pattogtatott az ustorával, nem is lépett egyet se, a négy bojtára meg aludt egész nap." (48.) III. 2. A tudós pásztor hogyan kergeti szét különleges erejével a nyájat? A tudós pásztor nemcsak a nyáj mágikus összetartására volt képes, hanem arra is, hogy haragból, bosszúból szétkergesse, elriassza a másik nyáját, kárt okozzon neki. Egyetlen településen ismeretes az a hiedelem, hogy ha vérrel lelocsolják a legelőt, a marha azon nem legel (24.). Ezért három faluból kellett szentelt vizet hozni, három marha farkából csapót készíteni, megszentelni és ezzel cserdíteni. "Ha vérrel meglocsolják a legelőt, akkor ott nem legel a marha. Ezért a pásztor kiverés előtt elmegy három faluba, onnan hoz egy-egy üveg szentelt vizet, három marha farkából csapót készít, s megszenteli vízzel. A kihajtós napján nem ehet a pásztor. Ha egy marha elszalad, csap egyet a csapóval és visszatér." (24.) Általánosan ismert az a racionális alapú hiedelem, hogy füstöléssel kergetik szét a nyájat, valami büdösét égetnek, ennek a szagát nem birja az állat és szétszalad. Ezt a minden bizonnyal racionális módszert azonban hiedelemszerüen alkalmazzák, ezért a mágikus eljárások között tárgyaljuk. A nagyobb állattartó vidékeken, a Nagykunságban és a Hortobággyal szomszédos településeken ismeretes (25., 26., 36, 42., 43.,44., 47., 48.,51., 52., 53, 63.). Kalapzsírt égetnek (36., 42, 43, 51, 52.), valamilyen bőrt égetnek (43.), marhabőrt (44.), bőrdarabot pipába tettek, azzal füstöltek (47.), nyersbőrt (63.), szalonnabőrt (43.), szürdarabot (43.), piszkos kapcát (51.). Volt, ahol csontot égettek (52.), marhacsontot (48.), szárított marhatrágyát (36.) vagy csak éget valamit (26.). Erre is nézzünk néhány példát: — „A kalap zsírjából kapar egy kicsit, széliránynak megfelelően meggyújtja, parázsra teszi, elszalad tőle a nyáj. Sok új pásztor életét megkeserítették a helybeliek vagy régebbiek ezzel a fogással."{ 42.) — „A disznót úgy lehetett elvinni a nyajtói, hogy szélfejrül szalonnabőrt égettek, s arra csendbe elmentek a disznók, hogy észre se lehetett venni. Ezzel az égett szalonnával messze el lehetett csalni." (43.) — „Ha zsíros kalapot meggyújtottak, s annak a szaga a nyáj felé ment, akkor is szétszaladtakl a jószágok." (43.) — „Pipába kalapzsírt tettek, annak a füstjétől a jószág megvadult és szétfutott. 1849-ben Tiszasason a hagyomány szerint így futtatták meg az ellenséget. A betyárok csinálták ugyanezt csonttal is, csontot égettek. Az emlékezet szerint azonban régen különleges hatalmat tulajdonítottak nekik. " (52.) — „Nem kellett, csak egy darab nyersbőrt a szél alá meggyújtani. Én is meg tudtam csinálni, hogy kiugrasztom a marhát az állásból. Avval szét lehetett ugratni. Otthagyja az állását a marha, mert a nyersbőr égéstől a jószág felbőszül és elmegy. Ez úgy történt velem, hogy a kutyám fogott egy nyulat. Bedobtam a bőrét a tűzbe, a szél meg arra fújta rájuk a füstöt, és erre a jószág kitört a karambol és elmenekült. " (63.) 116
