Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

106. A VESZETT KUTYA KÜLDÉSE (Csalog Zsolt)

„ Vót egy ember itt, Balázs János, Ádám Sándor gulyása vöt, azután meg maga gulyája vót — ez olyan kutya ember vót! Ez mindig meglegeltette a más tallóját écaka. Az összeszitta, de ez nem szólt semmit, nem mutatott haragot, csak azt mondta: — Megállj csak, legyen egy köd! Maj vetek enned! — Megvárta, lett egy köd, napfelkelt előtt kiállt, elkezdett a ködbe vonítani. Amerre fordult, vonított, mint a kutya, az anyja istenit! A kutyák meg mind feleltek rá. De azok a kutyák két nap múlva mind megvesztek! Marták a jószágot, mindent. Akkor ászt nem vót kutya, mehetett már a Balázs a tilosba. " (52.). A piros Béres Lajos „a veszedelmet kutya képibe rá tudta küldeni más jószág) ára. Kormot tett kancatejbe és olyan kutyának öntötte a szájába, akin még nem tört ki egészen a veszettség, akkor az a kutya az ő akaratja szerint viselkedett. " (67. Ugyanitt gyógyításul is kormos kenyeret, zsíros-kormos kenyeret etettek a veszett kutya marta kutyával, emberrel.) A kisújszállási „Lúdoktor" ragadványnevü állatgyógyító specialista, lóherélő az emlékek szerint parancsolni tudott a veszett állatoknak. Nem engedte, hogy a veszett kutyát lelőjék, hanem elküldte naplementnek, akkor megdöglött magától. A veszettséget gyógyítani nem tudta, de a veszett kutyát rá tudta küldeni mások jószágára. Megtiltotta mindenkinek, hogy a veszett marha húsából egyen, ő maga viszont ette azt. (48.) A küldéssel kapcsolatos mondákban gyakori az a más tudós személyek — főleg léleklátók — mondaköréből ismert motívum, mely szerint a veszettorvos már előre tud a hozzá forduló beteg érkezéséről. „A roffi Péter előre tudta, ha valaki odamegy hozzá " (44.). Veszett Nagy Sándorról szóló történet részlete: „Amikor Tigyiék is odamentek, aszonta hogy — Már vártalak benneteket, tudtam hogy jöttök!" (53.) „Volt egy kislány, akit megmart a veszett kutya. Bevitték Szentesre Veszett Nagy Sándorhoz, aki tárt kapuval várta már őket a tornácon és azt mondta: — Ejnye de rég várom már magukat! — Azok kérdezték: — Hogyhogy? — Mire azt felelte: — Tudom, hogy a kislányt megmarta a veszett kutya." (58.) „Mikor megharapott a veszett kutya valakit, azt az orvos már előre tudta" (37.) „Egyszer valaki kereste az elveszett marháját. Orvos János így fogadta: — Tudom hogy mér jössz. Azt a kutyák Cservenkára kűdték!" (68.) Az orvosokkal — küldőkkel kapcsolatos mondákban még a táltosok vívásának motívumát is megtaláljuk: Az adatközlő első személyben mesélte, hogy Veszett Nagy Sándorral mentek kocsin; Nagy azt mondta neki „ bármi történik, soha ne nézzen hátra ". Egyszer egy nagy kutya került a szekér elé. Ahogy elhagyták, „nagy veszekedés támadt a szekér mögött. Nagy Sándornak csak a kabátja maradt az ülésen, ő maga megvívott a kutyával. " (60.) De kontaminálódnak mondáink más, távolabbi hiedelemmonda-körökkel is: „Sason bement a kocsmába Veszett Nagy Sándor. Egy kakassal behúzatott egy szál fenyőt a kocsmába, a kocsmát teleeresztette árvízzel, a falról meg veder nagyságú dinnyék csüngtek le. " (58.; hasonlóan még: 59.). Csalog Zsolt 114