Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

gyakran fizették a hadisegélyt is /Subsidium militare/. Ezen kivül évente t

axát adtak a megyei házipénztár javára.^ "A kuriélis földet művelő, kuriális telkeken lakó éves zsellérek és cselédek is részesültek a nemességet megillető adókedvez menyben. Nemesi telken, de saját költségen épitett házban lakó, privát

[ vagyonnal rendelkező lakosok viszont állami adó fizetésére kényszerittettek. Akiknek nemes feleségük volt, a feleség vagyona után nem, de áajét vagyonuk nagysága alapján flzetniök kellett az országgyűlés által megszavazott hadiadó és' hadisegély rájuk eső részét. A privát vagyonnal birok kötelezettségei közé tartozott a megyének .járó háziadé fizetése is. Mivel nemesi földön termelt javakból nem kellett az egyháznak tizedet adni, igy az egész lakosság mentesült annak fizetésétől. Helyette azonban a községnek a maga erejéből kellett megoldania lelkipásztora, iskolája ellátását. Ezen kivül minden család helyi egyházi adóval /párbér/ és községi adóval is tartozott."

35 Különlegesen alakult a Nagykunság szélén lévő, külső-szolnoki területhez tartazó Kenderes község sorsa. Erről SOÓS Imre azt irja, hogy " 1688 körül elpusztult,1728ig lakatlan volt. 1728-29. évben Károlyi Sándor, a falu egyik földesura 13 kisnemes családdal benépesítette ... A pesti Pálos-rendiek, a falu másik részének földesurai 36 ugyanekkor főleg Karcagról hoztak ide jobbágyokat." Mivel a Károlyi birtokrészt bérlő nemesek akadályozták a páterek részére letelepedett jobbágyokat,, zaklatták ő— ket, hogy ők szerezhessék meg a rend birtokrészének bérletét, a jobbágyok további beköltözése megszűnt, "sőt 2Q jó helységtartó gazda" visszament Karcagra, s csak ké"57 sőbb jöttek ide uj betelepülök. Az elpusztultság mértékére, s a Károlyi-féle 1728-as betelepítésre vonatkozóan lényegében ugyanezt mondja TÓTH Dezső is, s előbbi vonatkozásában csak annyival töb — bet, hogy az l69o és 1697—i tatárjárásokra nézve községi szájhagyományokra hivatkozik, s megemliti, hogy 17o4-ben a község lakosai,a még épen levő templomba menekűlve pusztultak el, mivel azt a rácok rágyújtották. Az előadottakkal ellentétes sorsát adja elő részletesen KORMOS Lászlónak a községről irott kéziratos község-monogíáfiája. Fejtegetésének az a lényege, hogy a község lakosai 1689-1699 között még szivósan tartották magukat az ősi otthonukban megszo kott életrendjükben. Elkeserítették Őket azonban az Ujszerzeményi Bizottság működése nyomán kezdődő, törvényes eszközökkel történő akciói a régi és uj földesurak birtokfoglalásainak, s az 1692-ben az ősi portális adózás helyére kerülő uj, dikális adórendszer, mely különösen a jobbágyokra volt sérelmes, mert azok terheit növelte meg aránytalanul. Ennek már ellenszegültek, s előbb az összeírok elől elbujdostak, majd az 1699-ben elbocsájtott katonákkal megerősödve, visszatértek földjeikre, s nyiltan ellenálltak a földesuraiknak az uj rendszerű taxa és az államhatalomnak az uj dica,fizetése ügyében. l68o-8l-ben a megyei adószedők nem is tudtak eljutni a községbe. Majd a lakosok csatlakoztak a Thököly-felkeléshez, s utóbb a Rákóczi-szabadságharchoz, sőt két tanúvallomás! jegyzőkönyv és Debreceni Papp István kendereBi prédikátor feljegyzéseiből valószínűsíthető, hogy a község egy ideig a kuruc hadak gyülekező helye volt. 17oA-ben Rákóczi hadai e község és Kunhegyes irányából vetették vissza a szerb témadókat, kik a következő évben aztán betörve, a templomba - 57 -