Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

töttek a Kállayakkal. Ez a nem túlzott mértékű szolgáltatás csak l?47-ben emelkedett a két részen együtt 8,000 Ft-ra, illetőleg került mérséklésre a megyei határozat szerint 1749-től évi 6.000 Ft-ra. 7 Tiszafüred lakossága a kuruc háborúk alatti menekülésből 171o-ben kezd visszatelepedni. Itt az a sajátságos helyzet alakul ki, hogy 17ol-17o2-ben a község és Kócs pusztának felét eladták 1.2oo Ft-ért a füredi jobbágyoknak a korábbi földbirtokos, Pankotay János földesúr Erdélyben élő gyermekei. A másik rész a Popovics bárók kezére került. A jobbágyok a megvásárolt részt 1733-ig háborítatlanul használták.Ekkor az eladók egyike visszatérve, perbe fogta a jobbágyokat. A vármegye érvényte lenitette a szerződést, a jobbágyok elismerve a visszatérők földesúri hatóságát, a fél faluért és Kócs puszta feléért évi JOQ Ft bérleti dijban és haszonvételeiben állapodtak meg velük. Majd időközben a Popovics bárók részét is megszerezvén, azok zálogbirtokosétól, 1738-ban már az egész faluhatárt bérbe adták a jobbágyoknak évi l.ooo Ft érendában. Nehezen indult meg az 1711-ben pusztaként nyilvántartott Tiszaföldvár benépesülése zavaros birtokviszonyai miatt. 1721-ben 23 protestáns jobbágy élt itt, közülük lo Heves megyéből, a többi Egyekről és Herépről, illetőleg a Nagykunságból települt át. Helyzetük 1722-től megnehezült annak következményeként, hogy a falu felét tevő birtokrészét Bertóti Imre földesúr özvegye eladományozta gróf Szentiványi Erzsé betnek, akinek szintén donációt szerzett férje, Olasz László erőszakos mohósággal kezdi sanyargatni az uj telepeseket. Oly annyira,, hogy azok jobbnak látták elvándorolni Törökszentmiklósra és Mezőtúrra. Ez ügyben még vérmegyei vizsgálat is folyt, s végül is Olaszék eladták birtokrészüket Podmaniczjfcy János és nejének, 1728-ban, Csak ekkor, az uj birtokosok Almásyéhoz hasonlítható okos és egyben humánus intézkedései eredményeként térnek vissza az eltávozott jobbágyok, s jönnek ujabb tele — pesek /egy részük a Podmaniczkyak felvidéki birtokairól áttelepülő lutheránus vallású/ az időközben Forgách grófoktól megvásárolt résszel is kiegészült birtokra az akkori viszonyok között méltányosnak számító szerződés alapján. A vallási téren, is 29 jóindulatot tanusitó földesúr ily módon biztosította a. helység gyors fejlődését, "Az Alsó-Tiszazug falvai közül a török kort és a Rákóczi-szabadságharc időszakát -mint tudjuk, - egyedül csak Tiszakürt élte tul. A többi település többször elnéptelenedett, elpusztult. Szék lakossága nem egyszer Kürtre húzódott és ott vészelte át a válságos időt ,... Ilyen Kürtre menekült, 111. ott letelepült családokról a vidék valamennyi községével kapcsolatban van adatunk : Ug, Sas, Szelevény, Csépa, Inoka, Nagyrév, Azt mondhatjuk tehát, hogy az emiitett korban Tiszakürt lakosságának folytonossága egyben, ha nagyon korlátozott mértékben is, az alsó-tiszazugi népes ség folyamatosságát is jelentette. Az 1711. évi szatmári békekötés után megindult a táj benépesülése. Az elpusztult településeket részben visszatért régi lakók, birtokosok részben a felvidéki vármegyék szabad és szökött jobbágyai népesítették be. 1715-ben Kürt lakóinak lélekszáma mintegy 3oo volt, 4o telkes jobbágy és 12 zsel-r lér lakta. Inokán is élt már ekkor 9 család. S Sast a Csongrád megyei Újfalu la kói /ll család/ szállták meg 1715-ben, de később érkeztek a községbe Kecskemétről, Bánhorvétról, Tiszapolgárról, Jászberényből, Szatmárból is. Ug 1715-körül, Szele- 55 -