Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

csak itt, hanem mus megyékben is földterülettel rendelkező földesúr vagy egyházi közület, illetőleg a felszabadulás korszakénak uj, sajátos képlete : az Ujszerzeményi Bizottság és a Rákóczi-szabadságharc utáni elkobzások eredményeként : a kincstár. Különbség van tehát a betelepülés feltételeinek, körülményeinek alakulása tekintetében aközött, hogy a község melyik birtokos fennhatósága alá tartozik. Mert a telepítésnél, ha azt egyházi fennhatóságü területen végzik, nyilvánvaló a vallási szempontok szem előtt tartása. Ha pedig nagybirtokos a gazda,.akinek az ország más részein is vannak földterületei, abban az előnyös helyzetben van, hogy az egyebütt levő, sűrűbben lakott területeiről tud az itteni birtokaira is nagyobb létszámú telepest átirányitani./Almásy, Podmaniczky/. Legnehezebb helyzetben vannak azok a kis vagyonú földesurak, akiknek egy község hatérán más, hozzájuk hasonlóan kis birtokterületekkel rendelkező nemesekkel kell osztozniok, s akiket a kis vagyon, s a naponkénti gondok arra késztetnek, hogy a távolabbi, bár dúsabb előnyöket aprópénzre váltva járandóságaikált jobbágyaiktól azonnal megvegyék. De ez objektiv adottságokon tul még az illető birtokosok egyéni tulajdonságai, jó vagy kapzsi magatartásuk is döntően alakithatja egy-egy település sorsát ebben az időben. Mindezek következtében a külső-szolnoki megyeterület benépesülése jóval változató «sabb példákkal szolgál és plasztikusabban állitja elénk a benépesülés problematikáját, mint a földesúri szempontból egysiku Jászkunság. Ezt az alábbiakban kivánjük bemutatni : Külső-Szolnok megye kulcshelye : Szolnok

, melynek lakossága a töröknek 1685-ben történt .kivonulásakor vagy elpusztult

r vagy a törökkel együtt elhagyta a felgyújtott várost. Katonai és hadműveleti központtá válván, a nyugalmasabb idők bekövetkeztekor : 1686—ban kezd benépesülni, mint kamarai birtok polgári lakosakkal, akiknek zömét a karlócai béke után leszerelt és elbocsájtott katonák tették. Lakói 17o2-ben kö töttek szerződést a kincstárral, mint szerződéses, kontraktuális jobbágyok. A következő évben Szolnok Rákóczi kezére került, s maradt, időközi ismételt véres harcok során is. A kincstár a szatmári békekötés után, élőbb három, majd ujabb két évre felmentette őket mindenféle katonaságnak teljesítendő szolgálatok és megyei közmunkák alól, s 1711-től 172o-ig évenként 3oo Ft évi összegre kötött velük szerződést, melyet leszállított 25o Ft-ra, s ujabb három évre évi 15o Ft-ban állapodtak meg, tehát rendkivül méltányos összegben. BOTÁR megjegyzi, hogy a szerződésbe nincsenek belefoglalva a Katonaváros tényleges katonai szolgálatot teljesito lakói, akik 1714-ben 17o katonacsaládot jelentettek, s akiknek nemcsak házaik, hanem szántóföldjeik is voltak az akkori gyakorlat szerint, valamint hiányzik belőle a Tobán nevű városrész, mely a Katonaváros oltalma alatt állott. A szerződéses állapot, a szerződés összegének méltányos megállapítása, a harmincadhivatal, flóhivatal, kamarai tiszt tartóság, stb. általában vonzóan hatott a letelepülésre, s elindította Szolnok vá25 rosiati fejlődését. Lakóinak száma 172o-ra elérte az 15oo-at. A régi Ballaszentmiklós alapján megépült mai Törökszentmiklóa - Ballá, Ballaszent tamás, Szakállas, Kengyel és Tenyő nevű elpusztult falvakat magában foglaló, még a 15 éves török háborúk alatt hatalmas határaival - mint puszta terület a kincstár * 53 -