Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

mai Radics István egy öreg koldustól hiradást szerzett arról, hogy " Kun Szent Mártony pusztája a legalkalmasabb a letelepdésre". Ennek alapján "bejárták Kunszentmárton minden határát, mindnyájan megnyugodtak azton Pusztának megszállásán, ós Karóikat földbe vervón, nagy örömmel visszatértek Jász Apátira és kevés ido múlva öszve adták magokat." A bejegyzés felsorolja az első megszállók nevét, s A. megemlíti, hogy "az meg szállás volt 1719. Pünkösd Szombattyán." Ugyanilyen állapotot találtak a Madarasra visszatérők, miként arról Kormos László értesít : " A nagykunsági falvak közül először Madaras, Kápolnás, Fábiánka határait szállták meg a Rakamazról hazatért családok. Szabadfoglalással birtokba vettek a szántóföldeket, réteket, legelőket, és halászó vizeket. A három el5 pusztult falu helyett csak egyet epitettek újjá : Madarast." Illetve - tegyük hozzá - tették a visszatért gyér lakosság részére számuknak és lerongyolódott anyagi helyzetüknek megfelelő szerény, szegényes mértékben, szűk körre terjedően lakhatóvá a kiterjedt, több mint 24.ooo kat.hold területű határ valóságos, érdemi birtokba vétele nélkül. E hatalmas terület túlnyomó része továbbra is elvadult pusztaság maradt, amilyenné a 2oo éves mostoha viszonyok miatti elnéptelenedés tette. Bél Mátyás 173o-ban, tehát jóval a háborús állapotok megszűnte után személyesen bejárva Heves-Külső-Szolnok megyét, annak a bennünket érdeklő tiszai járásáról még mindig a következőket irja : " Régen nagyon sűrű népesség lakta ezt a tájat. Ma pedig mérföld körzetben is három, négy vagy még több elpusztult falu romjait látod, templomából csak a falak meredeznek az égnek. Ezek a puszták. Régen gaz dag, jó élet folyt ezeken a sürün lakott településeken, egyik-másik falu tüdottt templomot épiteni, papot tartani. Ma pedig jó, ha minden ötödik-hatodik puszta ban lézeng egy-két lakó, de ez is ágrólszakadt szegény." Az ujrátelepedés módozatai A török hódoltság, a felszabadító harcok és kuruc háborúk által az előadottak szerint óriási mértékben néptelenné vált területén a mai Szolnok megyének a bekövetkező hosszú békekorszaknak legfontosabb, legsürgősebb, de egyben legtermészetszerübb feladata a terület benépesítése volt. Világosan látta ezt minden államhatalmi és önkormányzati szerv, de egészséges ösztönével erre törekedett minden lakosa is nemcsak az elpusztult területnek, hanem az egész országnak. E nagy munka vég hez vitelének politikai alapfeltételét a szatmári békekötés biztosította. A szatmári békekötéssel a Rákóczi-szabadságharc befejeződött. Mai megítélésünk szerint, akik a történelmet csak utólag, a későbbi fejleményeknek és a mai aspirációknak a tükrében tekintjük; ez a szabadságharc elbukott, Ha azonban a kortársak véleményét alaposabban megismerjük és belehelyezkedünk az akkori idők közhangulatába, tehát realitások alapján értékelünk, azt kell mondanunk, hogy a katonai bukás ellenére a Rákóczi-szabadságharc ilyen lezárása is találkozott az akkori társadalom álta lános megelégedésével : nyugalmat, békét teremtett, rendet hozott, általános bün- hl -