Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a XVIII.-XIX. században /Szabó István/

bocsánatot, amnesztiát hirdetett, /magának Rákóczinak is, ha élni kivan vele/ éa évszázados háborús nyugtalanságok után hosszú időre biztosította az annyira hiányolt békés élet feltételeit, s megszüntette a birtokosok elleni törvénytelen elkobzás! akciókat. Természetes, hogy miután a császári hatalom került ki fölényesen ebből a küzdelemből, felhasználta mindazokat a lehetőségeket, amit ez a kedvezőbb helyzete biztosított abszolutisztikus birodalomszervező elképzelései számára. De neki is meg kellett győződnie a gátlásnélküli erőszak sikertelenségéről, s ennek megfelelően engedményeket kellett tennie, nehogy a Rákóczi-féle felkeléshez hasonló esetleges ujabb mozgalmak teljesen meghiúsítsák törekvéseit. Már csak azért is, mert a fiu ágon kihalt Habsburg-ház leányági örökösödéséhez meg kellett szereznie a rendi Magyarország hozzájárulását. Ehhez elsősorban azokat a társadalmi rétegeket kellett megnyernie, amelyek a kor társadalmi állapota szerint veze tői képességekkel és hatalommal rendelkeztek. Vagyis elsősorban a katolikus fő papságot, a nagybirtokos osztályt, de egyáltalán a rendi tagoltságnak megfelelően a társadalom vagyonos rétegeit. De összhangban a kor uralkodó eszméivel, emellett vezette az állami irányitást egy olyan törekvés is, hogy a birodalom megízervezése és minél életképesebbé tétele érdekében javítsanak a hatalomból kizárt dolgozó jobbágyok életkörülményein is, és azokat elviselhetőbbe téve fokozzák adófizető képességét. A császári hatalomnak ezek a törekvései megnyugtatólag hatottak a vagyones éa vagyontalan rétegekre egyaránt. Ez biztosította általánosan az emberek életkedvét, a bizonyos mértékű optimizmussal töltötte el őket, jövőjüket illetően. Ennek a bizakodó hangulatnak az eredményeképpen indult meg az elpusztult területekre a lakosságnak a jobb életfeltételek reményében eleinte spontán özönlésa, áramlása, hullámzása. Ez a benépesítésre, letelepodésre irányuló vállalkozókedv szerencsésen találkozott az államhatalom és a birtokos osztályok hasonlóan egészséges, a— nyagi,érdekeltségekből fakadó, jövedelem gyarapító, tudatos telepítő tevékenységével , Ez történt megyénk területén is, ahol a három részből álló és különböző jogállású, az előzőekben kifejtettek szerint különösen elpusztult területek benépesülése életbevágó fontosságú volt. Az ujratelepedés 1711—1721 közötti időszakban zajlik legnagyobb mértékben, s bár ez idő után is tovább folyik a beáramlás és vándorlás, ekkor alakul ki az a községhálózat, amely a legújabb időkig fennállott. A vissza- és betelepülés körülményei a megye korábban ismertetett három részét illetően különböző módon alakultak. A Jászság és a Nagykunság a felszabadító háborúk befejeztekor szabad privilégiumokkal rendelkező terület volt : nem tartozott földesúri hatalom ala. E kiváltságos területet a császári udvar 17o2-ben a Kincstár pénzügyeinek rendezése ér7 dekeben eladta a Német Lovagrendnek. Ezzel kiváltságait elvesztve, jobbagysorba süllyedt, lakói földesúri hatalom alá kerültek, s éppen olyan jogállapotuak lettek, mint a megye külsőf-szolnoki részének lakosai régtol fogva. - 48 -