Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a IX.-XVIII. században /Selmeczi László/

menekült nemesi vármegye a magyar végvári vonal mögött a királyi Magyarország területén tovább folytatta a közigazgatást. Ekkor szűnt meg véglegesen Külső-Szolnok megye és az erdélyi Szolnok megyék közigazgatási kapcsolata. Külső-Szolnok megyét Heves megyéhez csatolták, az erdélyi Szolnok megyék pedig az erdélyi fejedelemség részei lettek. A végvári katonák /Szolnok megyében Eger várának katonái/ amikor csak tudták, ha kellett erőszakkal is, beszedték az adót a Hódoltság területén élő jobbágyoktól is. A törökök által meghóditott területeken a világi és egyházi földbirtokok a szultán, ill. a kincstár birtokába kerültek. Ebből egy rész megmaradt kincstári kezelésben, nagyobb részük azonban hűbér birtokként, fizetés fejében, arra érdemes török kato-, natiszteknek jutott az ajándékozott területeken lévő falvakkal és lakóikkal együtt. A török közigazgatási szervezet legfőbb feladata a terület gazdasági kizsákmányolása volt. Adóztatási rendszerük minden lehetőséget megragadott a ráják /jobbágyok/ kizsákmányolására. Egy-egy családfőt az állami fejadón /harács/ kivül sújtották a földesúri szolgáltatások is, amelyek a kapuadón kivül kiterjedtek a termelés, a forgalom, a fogyasztás minden elképzelhető ágazatának,megadóztatás ára, de még a magánélet egyes vonatkozásai is adózás tárgyát képezték. A török birodalom a jövedelem-forrásokat gondosan nyilvántartotta a birodalmi defterdári hivatal által. A defterek kétfélék voltak, egyrészt ezekben vezették az állami adó elszámolását, másrészt a földesúri jogok nyilvántartását. A defterek a korra vonatkozóan szinte legjelentősebb történeti forrásaink, t.i, népességstatiszti kákát közölnek. Világosan kiderül belőlük, hogy Külső-Szolnok megye, a Nagykunság és a Jászság falvainak sűrűsége még a 16. század vége felé is hasonló volt a Dunántúlé24hoz. A Nagykunság elnevezés is népsűrűséget takar, ugyanis a Kiskunságnál területileg lényegesen kisebb Nagykunság falvai még a 17. század elején is virágoztak,mig 25 a Kiskunság nem sokkal Mohács után elnéptelenedett, A népesség a török uralom alatt területünkön is sokat pusztult, s jelentős .része elmenekült. Ugyanakkor néhány településen a török elől délebbről és korábban elmenekült lakosságot is tapasztalunk. Kengyelen és Tenyőn /Tiszatenyő/ nem kis számban 26 délszláv eredetre utaló családneveket találunk. A terület első nagyobb pusztulása a 15 éves háború /1593-l6o6/ idejére tehető. Császári hadjárat érintette Jászberényt, Szolnokot és Törökszentmiklóst, és szinte a háború egész ideje alatt garázdálkodtak ezen a vidéken a tatár segédcsapatok. Ennek következtében a települések nagyobb ré 27 sze elnéptelenedett, pl. Jászberény is egy időre kihalt. A kunok és a jászok etnikai állapotára a defterekben rögzített nevek alapján tudunk következtetni. A nevek azt mutatják, hogy a kunok és a jászok nagyobb része elmagyarosodott, s csak néhány családnév őrtízte a valamikori kun, illetve jász elnevezést. Kun nevek : pl. Bese, Jangorta, Ketel, Kocsbur, Karcsag, Csöbök, stb. Jász nevek : pD pl, Bagdasa, Gordisa, Bosonga, Konuga, Szaburén, stb. A török hódoltság idején a megyében maradt lakosok nyomorúsága korábban nem látott méreteket öltött. Gazdálkodásuk szintje visszaesett, előtérbe került az állattartás. Az állatokat legalább el lehetett menekíteni akár a töröktől, akár a végvári katonák - 35 -