Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a IX.-XVIII. században /Selmeczi László/

elől. Megváltozott a települési kép. Az elpusztult falvak határát a megmaradók, vagy esetleg újonnan kialakulók bekebelezték. A lakosság nyomorára csak a reformáció ideológiája tudott némi gyógyirt nyújtani, elsősorban azzal, hogy e városi eredetű vallásgyakorlás társadalmi alkalmai demokratikusabbak voltak, mint a feudális rend ideológiai támaszának, a katolicizmusnak merev rendszere. A reformáció Szolnok megyében igen korán elterjedt, már a 16. században, s főleg a Nagykunságban erős hatású. A kunok eleve szembenálljak a katolikus egyházzal, hiszen jobbágysorba süllyedésük egyik okát látták benne.így érthető, hogy a reformáció igen korán és gyorsan tért hóditott náluk. A reformáció radikális ága terjedt el, már 1531-32-től elsősorban a parasztfelkelésben részt vett mezőváros okban, /Kenderes, Mezőtúr/, a Nagykunságban, s a körülötte fekvő Tisza menti falvakban. A reformációval járó hitviták, s maga a reformáció, noha radikális ágainak antifaudális tartalma is volt, végső soron mit sem változtatott a társadalom állapotán, de döntően hozzájárult Szolnok megye vallási megoszlásának 29 kialakulásához, A radikális anabaptista irányzatot vallók a Tiszántúlon Karácsony György vezetésével 157o-ben fegyvert is fogtak - szent háború a török ellen - de mindjárt első akciójuk, - 600 embert küldtek a törökszentmiklósi palánk ellen - kudarcot vallott. A fősereget a szolnoki várban lévő törökök verték szét, mig a se gitségért siető Karácsony Györgyöt Debrecenben elfogták és kivégezték. Eger és Szolnok visszavételével /utóbbi I685/ a megy.e területén véget ért a török uralom, A török kiűzésével járó hadműveletek szinte teljesen elpusztították az amugy is sokat szenvedett vidéket, A Nagykunság pusztult a legtöbbet, ugyanis Giraj kán krimi tatár serege 1683-ban kétszer is átvonult területén, miközben tüzzel-vassal pusztította a lakosságot. 1691-ben Ga^ga kán rohanta meg az Alföldet és egészen a Tiszáig pusztitotta a falvakat. Az 1697, évi dúlás már csak betetőzte a puszti tást. Ebben az évben csak Karcagujszállésról /Karcag/ 800 embert rabolt el és ve tett rabságba a martalóc horda, A szolnoki várat visszavétele után állandó helyőrség szállotta meg. A vár katonáinak élelmezése óriási terhet rótt a környék gyér számú lakosságára. A század végén készitett összeírás szerint alig volt lakott hely a megyében. A Nagykunságban csak Karcag és Madaras, más részeken pedig A^attyán, Köre, Bura, Roff, Kőtelek, Körű, Vezseny és Jenő helységek voltak lakottak. A török kiűzése után a Habsburg birodalom számára lehetőség nyilott ius armorum cimen Magyarországnak a birodalomhoz való csatolására. A kamara a felszabadított területeket gondozásba is vette, s csak azokat a birtokokat adta vissza a régi tulajdo nosoknak, vagy leszarmazottainak, amelyek tulajdonjogét igazolták, lerótták utána a felszabadulási illetéket és a tulajdonosnak hűségesküt is kellett tenni. A nem tisztázott birtokokat a kamara eladta a legtöbbet Ígérőnek.,Heves- és Külső-Szolnok me 32 gyében 1693-ban került sor a régi birtokok megváltására. A jászok és kunok régi kiváltságait a császári udvar nem erősítette meg. A Hódoltság idején adott különféle kiváltságok újra érvényüket vesztették. A Pentz-féle öszszeirés, a Jász-Kun Kerület népességének és gazdasági érdekeinek felmérése után a jészkun hatóságok még arra gondoltak, hogy az udvar a területet talán fokozottabb - 36 -