Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Szolnok megye vázlatos története a IX.-XVIII. században /Selmeczi László/

I legesen határozták meg településeiket, szállásaikat. Pl. 1349-ben Abád és Tomajmonostora környékén lakó kunokról olvasunk. A pápa még 1399-ben is azt irta róluk,hogy városaik nincsenek, sátraikkal, családjaikkal és barmaikkal vándorolnak. A földmüvelésre való áttérés gyorsabb ütemben a 15. századi fejlődésre jellemző, s ebben a jászok megelőzik a kunokat. 1391-ben már Jászapáti határában szántóföldeket emlitenek, s 1393-ban már éppen az volt a pereskedés tárgya, hogy a négyszállási jászok az apáti jászok földjét szántották fel. A kunok és a jászok erőteljesebb feudalizálódási folyamata a földmüvelésre való át téréssel gyorsult meg. Ez a folyamat azonban nem volt egyenletes. A kunok is és a jászok is tiltakoztak a magánföldesuri függésbe való kerülés ellen. Ennek komoly gaz daségi okai is voltak. T.i. mig eleinte csak katonáskodniuk kellett, ebben az időben már adóztak is a királynak. Katonai szolgálatuk megváltása fejében tegzespénzt /proventus pharetralis/ fizettek, amely később a bevezetett szentgyörgy- és szentmihálynapi adókkal együtt közvetlenül a királyi kincstartó kezeihez folyt be. A kun nemzetségek feudalizálódását az is mutatja, hogy a nemzetségfők a 14. század első felében felveszik a "comes" cimet, s ez a megnevezés a század második felére általánossá és örökletessé válik, A névhasználat mögött egy olyan társadalmi folyamat rejlik, amelynek lényege, hogy a nemzetségfők és szűkebb családjuk az eredetileg szabad nemzetségtagokat személyi függésbe és adófizetésre kötelezik, A szálláskapitányok a 14. század végére már az országos nemesekhez hasonló jogokat élveznek szállásbirtokaik felett, s ennek megfelelően nevük mellett feltűnik a "nobilis", nemes cim is. A kun területek közül a 14. század végére a Nagykunságon folyt a legfejlettebb gazdálkodás. Nem egy Nagykunságon települt kun család birtokvásárlásairól tudunk. Igaz ezek a családok feltehetően már a 14. század első évtizedeiben megtelepedtek, s földművelő gazdaságuk teremtett vagyon adott számukra lehetőséget birtokvásárlásra. így tudjuk, hogy a Karcag melletti Hatházról elnevezett Scibes kun fiai megvették a bői /Tiszabő/ nemesek Kenderes nevű faluját 1352-ben. A Kenderesen folytatott fejlett földmüvelés ről tanúskodik l4o5-ben az egri káptalan által leirt falukép, mely a birtok visszavásárlásakor készült. A falu két utcából állott, három udvarház, parókia és egy templom emelkedett benne. Szántói 32 királyi eke nagyságot tettek ki. Ugyancsak fejlett gaz dálkodás következményeként vásárolhatták meg a kolbázszállási kunok a derzsi /Tisza derzs/ nemesektől Kakát /Kunhegyes/ birtokot. A birtok 1397-ben került a kunok kézé be, s l42o-ra már vizámalmot építettek a Kakát folyón, A jászok és kunok megszállta terület m a fejlődés nem volt egységes, sem gazdaságilag, sem társadalmilag. Szinte településenként más volt a helyzet, A 14. század folyamán a jászok és a kunok egy része királyi jobbággyá, másik részük a szálláskapitányok népé vé, mig harmadik részük magánbirtokká alakult. Ennek ellenére a területet egybetartotta a nemzetségi szervezet, amely nem bomlott még fel teljesen, s még ebben az állapo tában a hazai feudális megyeszervezés mintájára territoriális szervezetté, _s_z^kr-ké alakúit.

18 A feudális gazdálkodás 15. századi" prosperitása a 16. század elejére szünőfélben volt. Az ipar és kereskedelem fejletlensége miatt elégtelen volt a gazdasági bajok orvoslá- 33 -