Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
5. Dolgozók névsora
Itt ismertem meg Irénkét, aki 30 éven át vezette óvodánkat, szeretettel emlékszem Bóczérné, Sinka Beátára, kinek egyénisége magával ragadó volt. Szabó Anikó is a szakközépiskolában végzett, valamint barátnőm Kurdics Ica is. Öten kezdtünk dolgozni a Hajnóczy József Gimnázium Gyakorló Óvodájában. Az első évben délutános óvónő nem volt, 4 dajka néni segített nekünk, és később a kis óvó nénik látták el a délutáni teendőket. A csoportlétszám a demográfiai hullám hatására magas, 30-32 fő volt. Ezekben az években sok gyermeket kellett helyhiány miatt elutasítani. Észre sem vettük, hogy telnek a napok, hetek és évek... Folyamatosan kellett képeznünk magunkat, minden napra a legjobbat kellett nyújtanunk, hiszen tőlünk „tanultak" a kis óvó nénik, s nem szégyellem bevallani, hogy mi is sokat „tanultunk" tőlük - sikereikből és kisebb kudarcaikból is. Nagyon jól megtanultunk odafigyelni egymásra, örülni egymás sikerének, segíteni a rászorulókat. Sok tanáccsal láttak el bennünket a gyakorlatvezetők, kikkel jó munkakapcsolatban voltunk: Varga Ica, aki osztálytársam volt, Kádas Marika, diákköri példaképem, a jó humorú Bódi Klári, Jeszenyi Ildikó, Businé Habronyi Mártika... 1 979-ben igazgató váltás történt a szakközépiskolában, Huszár László lett az új igazgató, Szabó András az óvónőképző igazgató helyettese. Szabó András magyar-angol szakos tanárként dolgozott az iskolában, de helyettesként gyakran bepillantott az óvodai életbe. Sok bemutatót - illetve a kis óvó nénik által tartott foglalkozásokat nézett végig. Az irodalmi tevékenységeket nagy érdeklődéssel figyelte, elragadtatva nézte a gyermekek verselését, mesélését, dramatizálását és elismeréssel szólt az óvónői pályáról. Sajnos fiatalon „itt hagyott" bennünket, de még ma is előttem van a járása, nevetése, lányaival való incselkedése... - sokan szerettük,.......és hiányzik. A gyerekekről.... Az első csoportom a „minisek"! Két és fél éves gyermekek, akik 32-en voltak, majdnem egyszerre szoktak be, még a nevüket sem igen tudtuk megjegyezni. Gyereksírás asztal alatt, szőnyegen, ajtónál, ..., hát nem volt könnyű!!! Nagyné Juiika, a dajka néni sokat segített nekem. 85
