Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

5. Dolgozók névsora

Soha nem felejtem el Ambrus Zita állandó „ficánkolását", Varga Gabikát, aki már délbe „belealudt" a főzelékes tányérba, Tóth Orsit, aki „csinocs, fodrocs" szoknyácskát szeretett hordani. Gózon Mariannt, aki reggelente sokáig pityergett, Lőrinczi Ildikót, aki mindenben nagyon „alapos, precíz" volt és nagyon ügyes kezű. Kun Irénke, Bádonyi Tündi, a nap nagy részét rajzolással töltötte, Lengyel Tünde puha lábacskáin nem tudtuk bekapcsolni a szandált.... és seprű volt a jele. Kiss Zsolti és Csokány Gabi anyukája konyhán dolgozott, de nagyon sokat besegítettek - saját gyerekeiken kívül a többi gyermeket is „sajátjuknak" tekintették. Igazi nagycsalád lettünk. Ezekről, valamint a többiekről is nagyon sokat tudnék mesélni.

Múltak az évek, folyamatosan váltották egymást a csoportok, s mi boldogan hallgattuk a visszajáró gyermekek sikereit az iskolában és más területeken. Már van olyan óvodásom, aki már a gyermekét is hozzám hordja, - furcsa érzés.

Úgy gondolom, hogy ezt a nem rövid időszakot, amit eltöltöttem a gyermekek között, ezt az ÉLET ajándékának tekintem:

• Azt tehetem minden nap, amire gyerekkoromtól vágytam, - kicsik között lenni, szeretni őket.

• Elfelejtem, ha bánatom, gondom van, feltöltődöm közöttük.

• Nagyon őszinték, közvetlenek, érzékenyek.

Már kislányom is ide járt óvodába, s gyakran marad itt velem „segíteni". Még most is sokat emlegeti otthon Ica és Edit óvó nénit, Anikó nénit, felidézi Pumuklis emlékeit, jelenleg óvó néni szeretne lenni!!! [vagy matróz!!]

Mindenkinek azt kívánom, hogy olyan hivatást, munkát válasszon magának, amilyet Én találtam, mert az Élet ebben kiteljesedhet.

Jutka óvó néni

86