Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

3. A nyolcvanas évek változásai

Lefekvés előtt vetkőznek a gyermekek.

Óvó néni: „Vetkőzzetek".

Gyerek: „Mert mik vagyunk mi? Csippen-dél fiúk?"©

Gergő verekedett az udvaron, ezért az első csoporttal ebédelt, [állítólag két társa bíztatta a verekedésre.]

„Jól van óvó néni bejövök, de szövegileg Andriska és Máté is verekedett."©

Andriska lelkesen fogadja az óvó nénit.

„Nézd, már ki van itt?"

Óvó néni: „Ki?"

Andris: „Hát én!"©

Gergő: Az udvarról befelé jövet gilisztákat dugdosott a zsebébe.

Óvó néni: „Gergő, őket hagyjuk itt az udvaron, hisz ők is ebédelnek."

Gergő: „Mit ebédelnek"?

Óvó néni: „Tápanyagokat a földből."

Gergő: „Ők az Én tányéromból szeretnének enni."

Óvó néni: „A gilisztákat nem vihetjük be a csoportszobába, hiszen ott elmásznának és nem is tudnak a te tányérodból enni."©

Gergő igen nehezen törődött bele, hogy a giliszták nem az Ő tányérjából esznek.

Délben mákos tészta volt az ebéd.

Mirjam: Miután megebédelt, a mosdóba belenézett a tükörbe és a következőket mondta:

„Vicsorognak a hangyák a fogaim között!"©

Zolika reggel az óvodába egy kétforintossal érkezett, átadta óvó néninek és csak ennyit mondott:

„Óvó néni, vigyázzál az ezresemre."©

A gyermekek eső után jót játszanak a megmaradt kis tócsákban. Egyszer Marika felkiált: „Óvó néni szutykeráj vagyok!"©

Óvó néni mondja:

„Olyan jót aludtál, ki voltál terülve."

Pistike: „Mint egy lőtt kutya?"©

71