Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)
7. Visszaemlékezések
Elmerengve néztem a képeket, és sajnálom, hogy a legtöbb dologra nem tudunk magunktól emlékezni, csak a szülők elmondása alapján rémlik fel egy-egy emlék, amelyek az elmúlt napokban, amíg azon gondolkoztam mit is írjak, nagyon sokszor megmosolyogtattak. Gratulálok az óvodának és minden kedves volt és jelenlegi dolgozójának az évfordulóhoz, és kívánok még sok ott eltöltendő boldog évet a jövendő ovis nemzedéknek. Bucsiné Nagy Anita: Régi mesékre emlékszel-e még? Volt egyszer rég, volt egyszer rég..... Nem most voltak azok a mesék, ez egyszer már biztos, mert Én is 30 éves vagyok! Meleg szívvel gondolok vissza az óvodás emlékeimre, és ha lehetne visszatekerném az idő kerekét, csak egy-egy óra hosszácskára. Drága nagyapám hordott óvodába, mert a szüleim dolgoztak. Ő vitt és hozott szinte mindig. Szegényt már azzal lefárasztottam, mire levettem a kabátot, cipőt, mert mindig elbambultam. Nagyon vicces volt az, hogy Én voltam a legmagasabb a csoportban. Meg is kaptam azt a kitüntetést, hogy farsangkor gomba lehettem hatalmas kalappal a fejemen, ami alá még lehet, hogy a szomszéd csoportszoba gyermekei is befértek volna. Nagyon sokat énekeltünk, körjátékoztunk. Emlékszem a „Hopp Juliska, hopp Mariskára", amit rendszeresen énekeltünk. Szemléltető eszköze volt két fakanálbábból készített báb befont hajakkal. Lázasan készültünk Zsuzsa óvó néni [Lipkáné] esküvőjére is versekkel. Nagyon nagy sikerünk volt! A szereplőknek a szülők beígértek egy-egy nagy adag fagyit a Murvai cukrászdába. Arra emlékszem, hogy én végig bőgtem az egész esküvőt, utána pedig mindenkinek sikerült a sok boldogság helyett boldog születésnapot kívánni. Szereplésünk tapsviharba és nevetés be torkollott, de a nagy gombócos fagyikat megkaptuk. Már ovis koromban is sokat szerettem forgolódni a konyha környékén, szerettem „terítős" lenni. Mindig feldobott Csala Esztike néni hozzáállása a dolgokhoz, ezért nagyon sok kötényt készítettem neki papírból a foglalkozásokon. Jakabné Marika néni is egy földre szállt angyal volt. Sokszor megvigasztalt bennünket, ha sérelem ért, vagy csak egyszerűen rossz volt a kedvünk. 195
