Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Bártfainé Edit óvó néni és Lipkáné Zsuzsa óvó néni szeretete, kedvessége, vidámsága, szívükből jövő melegsége mindig elárasztotta a csoportszobát. Ezekre a régi emlékekre gondoltam most vissza, sok-sok év elteltével. A későbbiekben is kapcsolatba voltam az óvodával. Iskolás éveim alatt a húgomat kísértem ide, utána pedig gyermekemet, akit szintén Edit óvó néni vett pártfogásba Geréné Ica óvó nénivel és Aranyné Anikó nénivel.

Közben Anyukám is ide került dolgozni, mint dajka, Ő Rózsika néni és közel 20 éve lesz, hogy a gyermekeket napról-napra szeretgeti, gondozza. A közös történeteknek még most sincs vége? Ki tudja?

Jó magam is gyermekek között dolgozom, közel 10 éve, így tudom, hogy nem könnyű feladat gyermekekre vigyázni, de közben nagyon sok szeretetet adhatunk és kaphatunk.

Gratulálok az óvodának a 30 éves fennállásához!

Az óvoda jelenlegi és nyugdíjas dolgozóinak pedig kívánok nagyon jó egészséget, kitartást és nagyon sok olyan jó gyermeket, mint mi voltunk rég, egyszer rég........

Dobrókáné Kun Irén: „Amit tapasztalsz, érzesz és tanulsz,

Évmilliókra lesz tulajdonod."

Madách Imre

Csendes, nyugodt, szemlélődő gyermek voltam. Emlékszem, az óvó nénik gyakran mondták édesanyámnak: „Bár mindenkivel csak ennyi baj lenne!" Az óvoda csodálatos világként tárult elém: mosolygós nénik, kis asztalok és székek, gyönyörű „festmények" a falon. Ez a hely tele volt olyan változó varázzsal, amit hetekig el tudtam nézegetni. Még sem a játék, vagy a társak kötötték le igazán a figyelmemet; a felnőttek világa vonzott már gyermekként is. Érdekelt, miről beszélgetnek, hogyan mesélnek, megjegyeztem a gyakran használt mozdulataikat, vagy szavaikat.

Nem volt ez másként később sem; minden pedagógust, aki valaha tanított, fel tudok idézni, emlékszem egy-egy mondatára. Talán nincs is abban semmi különös, hogy Én is a pedagógusi pályát választottam. Amikor középiskolás lettem, gyakorló helyet kellett keresnem. Reménykedve rohantam át a „szomszédba", a középiskola mellett álló óvodába, ahol ugyanolyan szeretettel és jó kedvvel fogadott egykori óvó nénim, mint amikor először betettem a lábam a csoportszobába, mint óvodás.

196