Bene Józsefné (szerk.): Minden mosoly visszatér. Jubileumi évkönyv (Tiszaföldvár, 2008)

7. Visszaemlékezések

Legtöbbször Julika daduska nénivel a lépcsőn ülve vártuk hogy valaki értem jöjjön, szüleim pedig arról meggyőződve, hogy a másikuk értem jön végezték tovább a munkájukat... © persze egy idő után feltűnt a hiányom és rohantak az oviba értem, sűrű szabadkozások közepette...

Emlékek?... biciklivel jártunka város széléről, kis utcákon, járdákon, bukkanókon, csúszós helyeken, mindig sietve, elkésve... egyik sarkon rendszeresen kicsúszott alólunk a bicikli, már sivítottam mikor oda értünk, hogy „anyu jön a kanyar...!" de már estünk is. Emlékek.... apróság, de most eszembe jutott rendszeresen kiszedtem az összes fogamat, ami csak meg merészelt mozdulni! Rendszerint az alvásra szánt idő alatt, mert nem és nem voltam hajlandó aludni az oviban, bár egy idő után már rá tudtak venni, hogy legalább fekve, csendbe legyek, a többiek hagy aludjanak.

Egy rosszabb emlék... öltözés közben, talán a cipőfűzőmet akartam bekötni, rosszul hajolhattam, a kisszék sarka éles volt és felrepedt a szemöldököm, csont is reccsent... a nagy ijedtségben orvostól-orvosig rohanva még a kedvenc cipőm egyik fele is elveszett... Butuska emlék... egyik csoporttársammal jól „elbújtunk" egy kb. 10 cm átmérőjű fa mögé, csókolózni... mint a nagyok. Ha jól emlékszem meg is puszilta az arcomat, de csak az egyik oldalon... Örök emlék... az egyik legjobb barátnőmmel az óvodában ismerkedtem meg, pár házzal arrébb laktak, mind a mai napig nagyon jó barátnők vagyunk, bár lassan ő már saját gyermekét viszi majd az oviba...

Na és ott van a balett.... Valamikor 5 éves koromban kezdődhetett, Kati néni tanította meg nekünk a mozgás örömét, a tánc szépségét, ami hosszú évekig meghatározó volt az életemben.

Villanások: a páva a gimnázium udvarában..., mogyoró a bokrokról..., KRESZ táblák a pályán..., homokszemek a játékokon, a cipőmben a homokozóból..., piros pöttyös nyakkendő a ballagásról...

Az emlékeim mellé kértek tőlem fényképeket az ovis korról, és édesanyámnál átkutatva a szekrényt, találtunk is rengeteget, fellépésekről, ovis ünnepségekről, ballagásról... hagyomány volt, hogy a gimnáziummal összekötő folyosón a ballagó ovisok felmentek a gimnázium épületébe, amelyben akkor még óvónőképző is működött, így köszönve el a kis óvó néniktől és az épülettől is.

194